Interkulturális tanulás - Ifjúsági projektből egyetemi kurzus

Az ELTE TÓK Társadalomtudományi Tanszéke a Tempus Közalapítvány támogatásával 2016 őszén indította útjára az Among Others: Intercultural learning in practice kurzust.

Először is, miben más ez az egyetemi óra, mint a többi?

András: Az Among Others nemformális tanulási módszerekkel vezeti be a hallgatókat az emberi jogok és az interkulturális tanulás témaköreibe. A kurzusnak vannak magyar és külföldi hallgatói is, akik az ELTE bármely karáról felvehetik az órát. A cél az, hogy a hallgatók olyan tapasztalatot szerezzenek, ami képessé teszi őket arra, hogy munkájukban alkalmazzák a nemformális tanulási elveket, érzékenyebbé váljanak a kulturális sokszínűségre, és az abból fakadó eltérések menedzselésére.

A legfontosabb különbséget a kurzus felépítése, a számonkérés módja és az alkalmazott módszerek adják. A félév során hat alkalommal, egyenként 180 perces műhelyalkalmat szervezünk, amely eltér a szokványos szemináriumi kerettől. A kurzus felénél van egy egyhónapos szünet, amikor a hallgatók a tapasztaltakat alaposabban feldolgozzák, reflektálnak a tanulási folyamatukra, és még inkább elmélyülnek a témakörökben. A számonkérésről egyéni vagy csoportos javaslatok alapján ki-ki maga dönti el, hogy miként szeretne jegyet szerezni. Az egyetlen kikötés, hogy a javaslat a kurzus témájához kötődjön.

Honnan jött az ötlet, hogy egy nemformális tanulásra épülő kurzust indítsatok egy egyetemen?

Barnabás: A kurzus egy nemzeti irodák közötti Erasmus+ partnerséghez kapcsolódik, amely lehetővé teszi, hogy magyarországi egyetemeken is elérhetővé váljon. A fogadtatása pozitív volt, fokozatosan híre ment, hogy ez egy módszertanilag és megközelítésmódját tekintve szokatlan, újszerű projekt. Ehhez sokat hozzátesz, hogy minden félévben szervezünk nyílt órákat, ahová oktatókat és érdeklődő szakembereket várunk. Illetve többször döntöttek a hallgatók csoportos projekt szervezése mellett, amibe társaikat is bevonták.

Változott-e bármit a kurzus a kezdete óta? Milyen visszajelzéseket kaptatok idáig?

Barnabás: A téma nem változott, inkább a „tananyag” lett egységes az évek során. Eleinte mi is tanultuk, hogy miként alkalmazzuk az összes nemformális tanulási alapelvet, miközben az egyetemi környezet eltérő, és a hallgatók elvárásait is teljesíteni kell. Már a hatodik szemeszternél járunk a megvalósításban, és minden évben komolyan vesszük a hallgatóktól és a nyílt alkalmak során kapott visszajelzéseket. Ezek megerősítenek minket abban, hogy a kurzus anyaga fontos, a módszertani megközelítés működik, és személyes, de akár szakmai fejlődési lehetőséget is nyújt a hallgatóknak.

Among Others – Non-formal Learning in Higher Education Developing Intercultural Competence
A projekt 2015-ben indult, összesen öt ifjúsági területen működő Erasmus+ nemzeti iroda közötti partnerségként. Az együttműködés kezdeményezője a lengyel nemzeti iroda volt, amihez a brit, ír, cseh és magyar Erasmus+ nemzeti iroda társult ekkor. Azóta a lett és a török nemzeti iroda is csatlakozott a kezdeményezéshez.
A projekt célja:

• A nemformális tanulás bevezetése a felsőoktatási intézményekbe, egyúttal az ifjúsági terület és a felsőoktatási szektor intézményei közötti együttműködés elősegítése.

• Jövőbeni fiatalokkal foglalkozó szakemberek és tanárok interkulturális kompetenciáinak fejlesztése, az ifjúsági munka minőségének javítása érdekében.

• Az uniós ifjúsági programok (Erasmus+ ifjúság és Európai Szolidaritási Testület) ismertségének növelése, használatának ösztönzése a fiatalokkal való munkában.

• A projektben eddig részt vevő hazai felsőoktatási intézmények: Debreceni Egyetem, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem

Az egyetemi órák leginkább a hallgatók tanulásáról szólnak, mégis fel kell tennem a kérdést: ti, a kurzus facilitátorai mit tanultatok?

András: Számomra ez egy remek tanulási lehetőség a nemformális tanulási folyamatok facilitálására, hiszen egy tapasztalt trénerrel dolgozhatok együtt. Emellett a résztvevők sokszínűsége mindig érdekes beszélgetésekhez vezet, amelyek során eltérő nézőpontok, tapasztalatok, tudások megismerésére van lehetőség.

Barnabás: A tanulási folyamatot nagyon befolyásolja a környezet. Eleinte sokat küzdöttem magamban az egyetemi atmoszférával. Ma már otthonosan mozgok ebben a környezetben; és sikerült a módszereket is adaptálni.

Folytatódik a jövőben is a kurzus?

Barnabás: Igen, a kurzus folytatódik. Terveink között van, hogy a kapcsolódó „tananyag” online is elérhető legyen, és így a hallgatók jobban átlássák a félév menetét, több kapaszkodót kapjanak saját tanulásuk tervezéséhez is. A projekt hazai koordinátora, a Tempus Közalapítvány egy nemzetközi tanulmányutat készít elő, aminek részeként az ELTE-s kurzust is bemutatjuk. A cél az, hogy a projektben részt vevő országokból érkező trénerek, oktatók megismerjék a projekt hazai tevékenységeit.

A Diákok véleményére alapozva tanítana

Hegedüs Hajnalka az ELTE ötödéves angol-történelem tanárszakos hallgatója, a kurzus egyik résztvevője.

Milyen elvárásokkal érkeztél az Among Others órára?

Olyan órát szerettem volna felvenni, ahol aktívan tudom használni a nyelvtudásomat, és emellett tudok más országok hallgatóival is kapcsolatot építeni. Ezeket az elvárásaimat pedig a kurzus tökéletesen teljesítette.

Milyen benyomásokat szereztél? Milyen eltéréseket tapasztaltál a többi egyetemi órádhoz képest?

Szerintem kifejezetten jó társaság jött össze, és sokszínű a nemzetközi összetétele. Emiatt a kurzusnak igen kellemes a dinamikája. A követelmények pedig sokkal kötetlenebbek egy kötelezően teljesítendő egyetemi kurzushoz képest. Hiszen itt a végső „termék” mivoltáról és mikéntjéről a csoport közösen dönt. Ezt hasznosnak és újító ötletnek tartom, ugyanis itt tényleg valami olyat hozunk létre, ami nem muszájból készül, hanem mindenki kiveszi a részét, és magáénak érezheti a produktumot.

Tanulmányaidat a tanárképzésben folytatod. Mik a tapasztalataid a nemformális tanulásról?

A tanulás itt inkább egymástól történik. Noha más kurzusokon is törekednek arra, hogy egymástól tanuljunk, ott mégis az oktatók az információ és a tudás legfőbb forrásai. Itt viszont már a meglévő tudásunkra építkeznek a facilitátorok. És ahogyan az elnevezés is jelzi, a feladatuk inkább az, hogy amit mi „kiokoskodunk”, azt segítsenek nekünk feldolgozni, megfogalmazni.

Kiknek ajánlanád ezt az órát?

Azoknak, akik egyrészt nyitottak más kultúrák felé, és szeretnének nemcsak hazai barátokat szerezni, hanem külföldi ismerősöket is. Továbbá olyanoknak, akik szeretnék gyakorolni az angol nyelvet, hiszen ez is egy fontos része a kurzusnak, de inkább csak afféle pozitív velejárója. Valamint azoknak a hallgatóknak is, akik nyitottak az oktatásnak egy innovatívabb formájára. Végül a többi tanárjelöltnek is azért, hogy ötleteket gyűjtsenek arra, hogy miképp lehet a frontális tanítás helyett, a diákok meglévő tudására kreatívan építeni, és a diákokat valami új létrehozására ösztönözni.

Te is fogsz átemelni valamit a tanításodba?

Mindenképpen. Az angol és a történelem kapcsán is könnyedén el tudom képzelni azt, hogy úgy tanítsak, hogy először a diákok véleményére, ismeretére alapozva összeszedjük az információkat, és ezekre alapozva kezdünk el „új téglákat elhelyezni a kis tudásházikónkra”.