Az aktív állampolgárság és a nyugat-európai kultúra nyomában
A Holdkő Kulturális Alapítvány sikeres DiscoverEU esélyegyenlőségi pályázata segítségével két csapat kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatal fedezhette fel Európa sokszínűségét.
Pályázási, utazási tapasztalataikról Lukács Gabriella, projektvezetőt, a Holdkő Kulturális Alapítvány vezetőjét, valamint Cziglédszky Nikolett és Gátos Luca fiatal csoportkísérőt kérdeztük.
Az interjút az utazó fiatalok élménybeszámoló idézetei színesítik.
Másodszorra szerveztetek DiscoverEU utazást kevesebb lehetőséggel rendelkező fiataloknak. Mi motivált, hogy belevágjatok a DiscoverEU kalandba?
LG: Alapítványunk munkája során úgy látjuk, hogy manapság a fiatalokban nagyobb igény van a mélyebb kapcsolatok kiépítésére, mint amennyi lehetősége adódik erre a legtöbb 18 évesnek. Az ismerkedésre pedig az utazás nagyon jó lehetőség!
Fontos számunkra a kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalok önállóságának támogatása is: a DiscoverEU út kiváló alkalom arra, hogy kipróbálják magukat egyedül, de védett környezetben, kísérőkkel, előkészítéssel és végig kísérve őket.
„Új volt számomra, hogy nem volt ott senki, aki „megszervez” mindent helyettem, hanem nekem kellett kitalálni a programokat és megtervezni a dolgokat. Az út során viszont teljesen összerázódtunk, nagyon jó kis csapat lettünk, és minden rendben volt. Sőt, jó érzés volt megtapasztalni, hogy tényleg önállóan intéztünk mindent.”
Hogyan illeszkedik a többi pályázatotok, tevékenységetek mellé a DiscoverEU esélyegyenlőségi pályázattípus?
LG: Minden rendezvényünkön igyekszünk megteremteni ahhoz a feltételeket, hogy minél több és többféle résztvevőnk legyen (pl. kedvezményes belépődíj, vakvezetőkutya-kompatibilis tér, sokszínűséget támogató légkör).
Emellett a nonformális eszközök használata is alapvetés a Holdkő Kulturális Alapítványnál. Az egyik legfontosabb tevékenységünk, hogy osztályoknak tartunk színházi nevelési és drámafoglalkozásokat - innen vannak ismeretségeink, kapcsolataink pedagógusokkal, és közvetlenül diákokkal is, akiket pl. be tudunk akár vonni a DiscoverEU utazásba is. A pályázattal utazókat hívni tudjuk az egyéb programjainkra, így megmarad velük a kapcsolat az európai kaland után is.
Milyen szempont alapján választottátok ki az utazókat, úticélokat?
LG: Fontos volt számunkra, hogy a résztvevő fiatalok más-más szempontból legyenek kevesebb lehetőséggel rendelkezők, hogy a projekt segítségével az egymás iránti elfogadásban is fejlődjenek. Az első utazáson a humán-reál érdeklődési területek közötti határ elmosása is kiemelt cél volt számunkra.
GL: Az első utazásnál az európai állampolgársági tudatosság volt az útvonalunk szerveződési alapja. Ennek megfelelően választottuk ki az állomásokat is: Münchenből Kölnbe, onnan Brüsszelbe utaztunk, aztán 2 napot Amszterdamban töltöttünk, végül Berlinben 3 teljes napunk volt.
CN: A második úton a nyugat-európai kultúrához szerettünk volna közelebb kerülni, többek között a múzeumok, nevezetességek, nyelvhasználat és a városok spontán felfedezése által. Így a legutóbbi, 10 napos utazásunk alatt Stuttgart, Párizs, Berlin és Prága városát látogattuk meg.
„Sokkal közelebbinek érzem most azokat a városokat, amiket meglátogattunk. Eddig inkább csak „utazási célpontok” voltak a fejemben, most viszont mindegyik városhoz kötődik egy élmény, egy érzés. Az utazásnak köszönhetően rájöttem, hogy mennyire sokszínű és érdekes Európa.”
Hogyan készültetek, készítettétek a fiatalokat az utazásra?
CN: Az utazásra több online és élő alkalommal is készültünk, önismereti, ismerkedős játékokat játszottunk, illetve arról is beszélgettünk fiatalokkal, hogy mit várnak az utazástól, mik a céljaik.
GL: A DiscoverEU út alatt is minden este megosztottuk egymással a napi élményeket. Emellett minden résztvevő dokumentálta valamilyen formában (általában fotókon és videókon keresztül) a napját, így kézzelfogható emlékeik maradtak az útról.
„Előzetesen féltem attól, hogy esetleg kirabolnak, vagy elveszek egy nagyvárosban, leválok a csoporttól, de szerencsére már az utazás előtti találkozáson szóba kerültek a félelmeink, melyeket a csoportvezetőkkel sikerült átbeszélnünk és közösen megoldást találni rájuk - ez számomra pozitív élmény volt.”
Hogyan dolgoztátok fel a résztvevőkkel úti élményeiket?
CN: Az utazás után pár nappal egy „élménybeszámoló és elgondolkodtató” eseményt szerveztünk. Felidéztük a felejthetetlen pillanatokat, tanulságos élményeket és azt, hogy mi adott a fiataloknak pl. közösség érzetet az út során, illetve az idegen nyelvhasználat is szóba került.
A második alkalomra online került sor egy hónappal később, ahol az élmények feldolgozása, esetleges átértelmeződése volt fókuszban. Abban is támogattuk őket, hogy beazonosítsák hogyan tudják úti tapasztalataikat hasznosítani a jövőben.
LG: A nemformális tapasztalatfeldolgozást nagyon jól támogatta a Youthpass, amit minden résztvevő és kísérő kitöltött, így egymás tanulási folyamataira is ráláttak. Jó élmény volt az utazás utáni eseményeken látni, hogy mennyire összerázódott a csapat, milyen bizalmas kapcsolatba kerültek ők heten, az utazók és a kísérők is.
„Rájöttem, hogy sokkal nyitottabb tudok lenni, mint gondoltam. Meglepett, mennyire jól kezelem az új helyzeteket, és hogy felelősségteljesen tudok döntéseket hozni. Jó érzés volt megtapasztalni, hogy tényleg képes vagyok önállóan boldogulni.”
Milyen nem várt kihívás merült fel a tervezés, szervezés, utazás során, és hogyan oldottátok meg a helyzetet?
GL: Az első kihívás egy olyan kommunikációs platform kiválasztása volt, amit mindenki elég gyakran néz. A legjobb megoldásnak e téren a Messenger bizonyult az emailes és telefonos próbálkozások után.
LG: A második utazáson az egyik résztvevő cseréje miatt volt bizonytalanság az utazási igazolvány miatt, de némi levelezés után simán ment a dolog, plusz költség nélkül. Az alapítvány foglalta és fizette a szállásokat, de sajnos volt olyan hostel, amelyikkel 3 hónap volt, mire végül megírta a szükséges számlát - de a végére ez is csak sikerült.
„Teljesen más élmény az adott ország városában sétálni, mint esetleg egy filmben vagy videóban látni azt. Az út megerősített abban, hogy mennyire jó dolog az utazás, és mindez arra is sarkall, hogy a jövőben is, ha tehetem éljek a külföldi utazási lehetőségekkel!”
Melyik volt az utazás legszebb pillanata?
CN: A legemlékezetesebb pillanatok ahhoz kötődtek, amikor mind a heten együtt voltunk, bár semmi különöset nem csináltunk. Például maradandó emlék számomra egy párizsi este, amikor a meleg elől a szobánkba menekülve kártyáztunk, vagy amikor Prágában az utolsó fillérjeinkből betértünk egy autentikus étterembe és ott együtt fogyasztottuk el a vacsoránkat, ezután pedig a Károly hídon átsétálva jártuk le a finom falatokat.
„Számomra nagyon kedves emlék a Múzeum-sziget Berlinben - a gyönyörű szobrokra mai napig emlékszem! A brüsszeli gofri is igazán finom volt! Ami még nagyon megmaradt, hogy egyik nap elvonatoztunk az Északi-tengerig, és bár esett az eső, bokáig bementem a vízbe és kagylókat is gyűjtöttem… de talán a legjobb emlék a sok közös nevetés a többiekkel.”
Mit tanultatok az első utazásból, mit csináltatok esetleg másképp a másodiknál?
LG: Másodszor minden könnyebben ment már, gyakorlat kérdése az egész!
Legutóbbi utunkon az utazók előre megkapták a pénz egy részét, és ők intézték a szállásfoglalást, közösen. Ez erősítette az önállóságukat, a tudatos pénzhasználatot és a csoportos együttműködést is.
Mondjatok pár „tuti tippet”, hogy mire érdemes figyelni megvalósítóként!
CN: Csapatkísérő társaimmal azt tapasztaltuk, hogy a különböző felkapott nevezetességekhez még az utazás kezdete előtt érdemes jegyet váltani (hiába akár ingyenesek), mert odaérkezéskor már gyakran nem lesz lehetőség csak úgy bemenni és megnézni (pl. párizsi katakombák).
Érdemes az első pillanattól kezdve különböző kisebb honlapokat, különböző social media platformokat követni, amelyek valamilyen módon érintettek a célállomásként választott városokban. Megéri az internet mélyére ásni a jó tanácsokért!
GL: Ajánlom minden utazó részvételével írjatok egy közös „szerződést”, vagy szabályzatot, amiben pontokra vannak szedve a közösség működésének alapelvei. Ezekkel mindenki egyet kell értsen és be kell tartania, ez segít megszabni az utazás kereteit.
Miért és milyen szervezeteknek ajánljátok a DiscoverEU esélyegyenlőségi pályázattípust?
LG: Olyan szervezeteknek ajánljuk, ahol van szervezési háttér, vagyis olyan ember, aki elég időt tud ráfordítani a projektre. Fontos, hogy megbízható és talpraesett kísérőket találjunk, akik ideális esetben fiatalok.
Az alapítvány munkáját honlapjukon, illetve közösségi média felületeiken követheted!
Tudj meg többet a DiscoverEU esélyegyenlőségi pályázattípusról!