Az ELTE Radnóti pedagógusai mindenhol tanulnak valamit

A nívódíjas projekt megvalósítói szerint a legnagyobb eredmény az, hogy a tantestület nagyon különböző tagjait összehozta a projekt, és jó szakmai kommunikáció alakult ki köztük.

Az Erasmus+ Nívódíjat nyert MinTA projektben résztvevő pedagógusok más európai országok gondolkodásmódját és iskolakultúráját ismerhették meg 23 mobilitás során, miközben a lelkes és elkötelezett Erasmus+ csapat folyamatosan segíti a diákok tudatos európai polgárrá válását.

A projekt sikereiről, céljairól, valamint a program értékeiről J. Tóth Judit projektkoordinátorral beszélgettünk.

Mi motiválta Önöket arra, hogy belevágjanak a „Mindenhol tanulunk – Tanítási stratégiák és színterek lokális és globális világunkban (MinTa)” című Erasmus+ projektbe?

A mostani Erasmus+ projektünket megelőzően már volt egy másik hasonló projektünk, ahol szintén tanárképzéssel foglalkoztunk. Abban 13 munkatárs vett részt, és annyira sikeresnek bizonyult, hogy a projektcsapatból mindenki és még ugyanannyi ember jelentkezett a következőre. A kollégák lelkesedéséből adódóan már ekkor tudtuk, hogy szeretnénk újabb pályázatot benyújtani.

 

Mi volt a projekt elsődleges célja?

A projektünkben próbáltuk összehangolni, hogy az iskola érdekei is érvényesüljenek, tehát olyan irányokba fejlesszük a tudásunkat, ami a közösségnek hasznos, és emellett mindenki a saját érdeklődési területén belül olyat tudjon tanulni, amire valódi belső motivációja is van. Elsősorban a 21. századi technikáknak és gondolatoknak a fejlesztését tűztük ki célul: többek között a kritikai gondolkodás, tanulói autonómia készségekre került a fókusz.

Mivel vannak sajátos nevelési igényű tanulóink, ezért kerestünk olyan irányokat is, amikkel fejleszteni tudjuk az egyéni bánásmódot. Több olyan kurzust is választottunk, ami a tanulói jóllétre fókuszál, mert sajnos be kell ismernünk, hogy stresszesek a tanulóink, nagyon sokan úgy érzik, hogy túl vannak terhelve. Úgyhogy például ennek kapcsán volt olyan kolléga, aki jógát, mindfulness-t vagy coachingot tanult, amivel az egyéni problémákon szintén lehet segíteni.

Hány mobilitást és milyen tevékenységeket valósítottak meg?

Az eredetileg kétévesre tervezett projektünk során összesen 23 mobilitást sikerült megvalósítanunk, amelyek mind továbbképző kurzusok voltak. 2019-ben a terveinknek megfelelően zajlottak le a képzések. Természetesen időközben néhány apró változás mindig van, amelyek végbe is mentek, sőt a disszeminációt is el tudtuk indítani. Ebben az évben még volt lehetőség konferenciára menni, saját belső továbbképzéseket és Erasmus Napot szervezni úgy, hogy külsős vendégeket is tudtunk fogadni. Sajnos azonban a következő év továbbképzéseit elmosta a világjárvány, úgyhogy meghosszabbítottuk a projektet és végül 2021 nyarán fejeztük be, amikor még mindig nem volt ideális a helyzet. Sok országba nehezen vagy egyáltalában nem lehetett eljutni, így több változtatást kellett eszközölnünk, amelyek során azt tartottuk szem előtt, hogy a projekt alaptémájához hűek tudjunk maradni.

Milyen helyeken jártak a projekt során?

Visszatértünk azokra a helyekre, ahol már jártunk és amiket szerettünk az előző projekt során – természetesen nem feltétlenül ugyanaz a résztvevő ment vissza, de azokat az iskolákat, amikkel elégedettek voltunk és megbízhatónak találtunk, ajánlottuk a következő „generációnak”.

Így például Nagy-Britanniában voltak többen, Canterburyben, Norwichban, ahol színvonalas intézmények vannak. Írország, Dublin volt népszerű célpont, Finnországban az igazgatónk vett részt egy, magával az oktatási rendszerrel kapcsolatos továbbképzésen, de számos kurzust tartanak olasz és spanyol területeken, ahova sok kollégánk elutazott. Nagy örömünkre, sikerült a nem angolos idegennyelv tanárokat is bevonzani a projektbe, így járt a franciatanárunk Franciaországban, Németországban pedig a két némettanárunk.

Ha egy projekteredményt kellene kiemelni, melyik lenne az?

Szerintem a legnagyobb eredmény az, hogy a tantestület nagyon különböző tagjait összehozta ez a projekt, és jó szakmai kommunikáció alakult ki a résztvevők között. Fontos, hogy legyenek olyan dolgok, amik összekötik a tantestületet, főleg egy száz fős testület esetében, ahol nehéz közösséget teremteni. Különösen most, amikor sokan nyugdíjba mennek. Ez egy nagyszerű lehetőség arra, hogy jobban megismerjék egymást, főleg azok, akik a hétköznapokban nem dolgoznak együtt – így új munkakapcsolatok születnek, ezek pedig további projekteket tudnak például elindítani. 

Hogyan épült be a hazahozott tudás az intézmény mindennapjaiba, mi változott a projekt hatására?

A megszerzett tudás nagyon sokféleképpen tud hasznosulni. Az egyik, nagyon kézzelfogható hasznosulása az, hogy sikerült annyira felkelteni a kollégák érdeklődését, és erősíteni egyeseknek a nyelvtudását, hogy részt tudunk venni az új akkreditációban, ahol job-shadowing (szakmai látogatás) típusú tevékenységeket is folytathatunk. Nagy lépést tettünk egy nemzetközi hálózat kiépítése felé is, hiszen a kollégáink rendszeresen járnak külföldre és hozzánk is jönnek külföldi pedagógusok, tehát elindult a gondolkodás a nemzetköziesítés felé.
A hétköznapokban beépül a tanórákba a hazahozott tudás, a kollégák jobban ki merik használni a technika adta lehetőségeket és az új módszereket, például úgy, hogy a testnevelő tanár beilleszti a jógát is az óráiba. Az a tapasztalat, hogy a mobilitások során tanultak gyorsan szétterjednek az iskolában, az ötletek pedig gyakran meg is termékenyítik egymást, ahogy két teljesen különböző helyről hozott ismeretet összerakunk, ami így együtt még gazdagabbá válik.

Milyen visszajelzések érkeztek a szülőktől és a diákoktól?

Azt hiszem, a szülők számára az Erasmus+ programban való részvétel, ha nem is természetes, de egyfajta elvárás, hiszen nagyon örülnek a nemzetközi lehetőségeknek, különösen akkor, amikor a diákok is utazhatnak, vagy hozzánk látogatnak el a külföldi tanulók. A diákjaink számára egyáltalán nem elérhetetlen cél, hogy eljussanak külföldre, rendkívül nyitottak és szívesen mennének akár hosszabb időre is. Rögtön használhatják a nyelvtudásukat, azonnal élő és hasznos lesz az, amit addig tanultak. Azt gondolom, hogy a mi diákjaink európai polgárnak érzik magukat, és ez egy nagyon jó visszajelzés arra, hogy igen, tényleg azok vagyunk. Mi tényleg európaiak vagyunk.

Milyen terveik vannak a jövőre nézve?

A jövőben mindenképpen szeretnénk olyan projektekbe beszállni, amikbe minél több diákot be tudunk vonni. Most úgy tűnik, hogy sikerül egy csapat tanulót egy olyan projektbe bevonni, amiben az iskola zöld csapatának vezetői tanulhatnak majd vezetői készségeket, környezetvédelmi gondolatokat, technikákat – így már szakértőként jelenhetnek meg a projektben. Természetesen szeretnénk folytatni, amit most csinálunk, tehát továbbra is pályázunk majd továbbképzésekre és job-shadowing együttműködésekre is. 

A projekt értékei: 
Az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium pedagógusai összesen 23 mobilitást valósítottak meg a projekt során, továbbképzéseken vettek részt a 21. századi technikák, illetve a speciális nevelési igényű diákok egyéni bánásmódjának fejlesztése érdekében. Az új módszerek és ismeretek elsajátítása mellett a projekt legnagyobb hozadéka az, hogy a tantestület tagjait sikerült összekovácsolni, a résztvevők között jó szakmai kommunikáció alakult ki, amelyekből további munkakapcsolatok, együttműködések születnek. Az iskolában a gondolkodásmód elindult a nemzetköziesítés felé, a külföldi lehetőségeknek és a projektnek köszönhetően a diákok európai polgárnak érzik magukat.

Szervezet: ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium
A projekt címe: Mindenhol tanulunk – Tanítási stratégiák és színterek lokális és globális világunkban (MinTa)
Koordinátor: J. Tóth Judit
A projekt honlapja ITT érhető el.