Félelmektől a sikerekig az Erasmus+ program segítségével

Interjú Hruskó Erikával, az Erasmus+ 35 egyik nagykövetével

„Számomra nem csak tudásban, nyelvi készségeim fejlődésében adott sokat. Önbizalmat is nyertem, mert nálam fiatalabbak között, idegen nyelvi környezetben is meg tudtam állni a helyem.”

Az Erasmus+ program 2022-ben ünnepelte a 35. születésnapját.
Ennek alkalmából olyan nagyköveteket választottunk pályázóink közül, akik a program arcaként, inspiráló történeteiken keresztül mutatták be személyes motivációjukat, élményeiket a mobilitások kapcsán.

2022-ben az Erasmus+ 35 egyik arca voltál te is. Mit jelentett számodra ez a szerep? 

Több okból is örültem, hogy kiválasztottak az Erasmus+ 35 arcának, hiszen hátrányos helyzetben vagyok. Mozgássérültként elektromos kerekesszékkel közlekedem és személyi segítőre is szükségem van, ami sokszor leszűkíti a lehetőségeimet. A Civil Kollégium Alapítványon (CKA) keresztül adódott lehetőségem részt venni a projektben, és az út alatt a férjem volt a segítőm. Bár sokan azt gondolják, hogy az Erasmus+ program csak a fiataloknak szól, nekem majdnem 50 évesen nyílt lehetőségem nemzetközi környezetben tapasztalatokat szerezni.

Milyen programokban vettél részt és mi motivált a részvételre? 

Rengeteg képzésen, konferencián, nemzetközi programban vettem már részt. Az eddigi leghosszabb képzés 2022 tavaszán valósult meg egy Erasmus+ kommunikációs tréning keretében: az Önállóan lakni-közösségben élni mozgássérült emberek érdekvédelmével foglalkozó egyesület képviseletében, egy spanyolországi faluban 1 hetet tölthettünk el négyen, melyből ketten elektromos kerekesszéket használunk. Amikor meghirdették ezt a lehetőséget, éppen úgy éreztem, hogy egyhelyben toporgok. Úgy gondoltam, hogy egy nemzetközi, főleg fiatalabbakból álló csapat tud új megközelítéseket, látószöget behozni, és talán kilendít ebből a helyzetből. A másik, ami nagyon motivált, az egy teljes hét, tolmács nélkül. Számomra nagyon nehéz idegen nyelven megszólalni, és úgy gondoltam, hogy itt rá leszek kényszerítve a nyelv használatára. Engem ugyan frusztrált, hogy a résztvevők többsége magasabb szinten beszélte a nyelvet és elégedetlen voltam magammal ezen a téren, de egy nagyon nyitott és elfogadó csapat jött össze a helyszínen, akik azt mondták, hogy nincs semmi gond a nyelvtudásommal.

Spanyolország akadálymentességéről sok jót hallottam és a felhívásban is azt írták a helyszínről, hogy részben akadálymentes, ezért reménykedtem, hogy valóban használható, élhető lesz a tér számomra is, és ezért mertem belevágni. Természetesen izgultam, mert az akadálymentesség fogalma nagyon tág. Sokszor az akadálymentesnek tartott megoldások sem azok, mert a tervezés, kivitelezés, engedélyezés során, nem érintett szakemberek, pl. rehabilitációs mérnökök végzik a feladatokat. De az is problémát szokott okozni, hogy a terek mechanikus kerekesszéket használókra vannak kialakítva, és az én nagyobb helyet elfoglaló elektromos kerekesszékem nem fér be. Itt azonban valóban minden teret tudtam használni. Volt egy-két meredekebb kerti út, amikor kint tartottuk a foglalkozást, de a résztvevők ezeken az utakon segítettek a közlekedésben.

Hogyan formálta az önmagadról vagy a világról alkotott képedet a projektben való részvétel?

Az Erasmus+ program egy hihetetlenül befogadó, támogató közeget jelentett nekem. Az elfogadás, a bátorítás és a folyamatos pozitív visszajelzések – mind a résztvevők, mind pedig az oktatók részéről – számomra is nagyon építőek voltak, pedig nincsenek önelfogadási problémáim. Mindenkiben megtaláltuk, hogy mi a jó, mit tud adni a szűkebb és tágabb környezetének. A sok országból érkező résztvevők pedig azt az érzést erősítették, hogy a megoldandó feladatok mindenhol jelen vannak, csak hol könnyebben kezelik azokat, hol kicsit nehézkesebben. 

Milyen készségeid fejlődtek leginkább az utazás során, amelyek hasznosak lehetnek számodra a mindennapi életben? 

Az egyesület kommunikációjával többnyire én foglalkozom, ezért ezzel kapcsolatos dolgokat szerettem volna tanulni. Sokféle eszközt használtam eddig is, és tudtam, mennyire fontos a folyamatos kommunikáció. A mai felgyorsult, impulzusokkal teli világban nagy hangsúlyt kap a tartalomkészítés, ezen a területen is sokat fejlődtem. 

Mi volt a legpozitívabb élményed kint? Mi volt a legfontosabb tanulság?

A legpozitívabb élményem az elfogadás és a segítségadás volt. A legfontosabb tanulság pedig az, hogy merni kell kommunikálni, még akkor is, ha az nem tökéletes nyelvtanilag.

Mozgássérültként voltak esetleg a projekttevékenységek vagy a mobilitás kapcsán előzetes félelmeid? Ha igen, hogyan küzdötted le őket, és hogyan bátorítanál mást a részvételre?

A repülőgépről való le-és feljutás volt a nagy félelmem. Sosem repültem, így nem tudtam, mi és hogyan történik. A repülőgépről nagyon későn szállhattunk le. Először azt terveztem, hogy megyek a tömeg után, és így megtalálom majd a poggyászokat és a kijáratot. De mire minket is lesegítettek, már mindenki a reptéren kívül volt. Az volt a szerencsénk, hogy jött velünk egy, a nyelvet profi szinten beszélő és a repülést is ismerő társunk. 

Úgy szoktam megküzdeni ezekkel az idegen helyzetekkel, hogy megpróbálok nem gyártani előzetes koncepciókat azzal kapcsolatban, hogy mi hogyan fog történni. Mindenkinek azt javaslom, hogy lépjen ki a komfortzónájából, és haladjon, fejlődjön. Előttem már sok kerekesszéket használó ember repült, ha az ő helyzetüket megoldották, akkor az enyémet is meg fogják.

Milyen kihívásokkal, problémákkal szembesültél még, és hogyan oldottad meg ezeket?

Az utazás során kihívást jelentett az elektromos kerekesszék repülővel történő szállítása, amely annak ellenére bonyolult és izgalmakkal teli volt, hogy van rá nemzetközi szabályozás. Barcelonában szálltunk le, de a képzési helyszín jóval messzebb, a hegyekben volt. Emiatt speciális kisbuszt kellett bérelni, amit az alapítvány a saját költségvetéséből finanszírozott. A nehézségek már a szervezéskor kezdődtek, mivel a speciális kisbusz megtalálása és finanszírozása nagy fejtörést okozott. Végül a repülés előtt két nappal lett meg a busz. 

A másik kihívás az volt, hogy a szállás csak egy akadálymentes szobával rendelkezett, az egyesületünk másik tagja pedig – akivel együtt utaztunk – ellentétes nemű volt. De ezt is megoldottuk végül: a szobánk koedukált lett. 

Az Erasmus+ Program egyik kiemelt prioritása az inklúzió, a társadalmi befogadás erősítése. Véleményed szerint milyen támogatásra lenne szüksége a kevesebb lehetőséggel rendelkező személyeknek, hogy minél többen részesüljenek az Erasmus+ élményből?

A fogyatékossággal élő ember mellé sokszor kell egy plusz ember, aki segíti őt, legyen szó mozgássérült, látás-, hallás- vagy értelmi fogyatékossággal élő emberről. Nem mindenkinek van lehetősége maga mellé úgy segítőt találni, hogy vele tudjon utazni több napra, ezért fontos lenne, hogy a program tudjon biztosítani segítőt. Természetesen fontos, hogy a segítő költségeit egyaránt a projekt finanszírozza. Segítségre lehet szükség a célországban, a mobilitást biztosító, speciális kisbuszt szolgáltató szervezet megtalálásában is. A szabadidős tevékenységek során az egyenlő hozzáférés fontosságára hívnám fel a figyelmet. 

Mi jelentette számodra a legnagyobb támogatást a projektben való részvétel kapcsán?

A legnagyobb segítséget az jelentette, hogy jöhetett velem a férjem, hisz nagyon speciális a helyzetem, ő pedig tudja mit, és hogyan kell csinálni velem. A másik, hogy mindent megszerveztek helyettem: nem nekem kellett a repüléssel kapcsolatos teendőket, adminisztratív feladatokat elvégezni. Ha egyénileg utazom vagy az egyesületünk szervez valamit, ezek a teendők többnyire rám hárulnak. Nagyon jó volt, hogy akkor nem volt gondom semmire.

Hruskó Erika és segítője, férje 

Mit javasolnál azoknak a projektmegvalósítóknak, akik kevesebb lehetőséggel rendelkező személyt szeretnének bevonni projektjükbe?

Fontos figyelniük a teljes körű segítség megteremtésére, amely egyenrangú félként tekint a fogyatékossággal élő résztvevőre. Annyi segítséget, és olyan környezetet biztosítsanak, amellyel az illető ugyanolyan résztvevőként tud jelen lenni, mintha nem rendelkezne fogyatékossággal. 

Az Erasmus+ programban, a „Rövid futamidejű mobilitási projektek a felnőtt tanulási szektorban (KA122-ADU)” elérhető esélyegyenlőségi támogatásról, a linkre kattintva olvashat bővebben (6. pont).