Kihívások és megoldások a kreditelismertetésben

Magyarországi egyetemeken egyre több a jó megoldás, hogy kiküszöböljék a kreditelfogadással összefüggő problémákat

Nehezen összemérhető tantárgytematikák, elcsúszó szemeszterek és nem pontosan egyeztetett mintatantervek – többek között ezen okok miatt akadozik a külföldi részképzéseken szerzett kreditek hazai elfogadtatása. Mindazonáltal a magyarországi egyetemeken egyre több a jó megoldás, így ritkán fordul elő, hogy az Erasmus ösztöndíjjal ideiglenesen külföldön tanuló hallgatók féléve „elvész”.

Szigorú szabályok - nagy rugalmasság

​„Az Erasmus ösztöndíjas szemeszteremen több mint tíz vizsgám volt, kétszer annyi, mint máskor, mert nemcsak kint, de közben itthon is felvettem tantárgyakat. Bulgáriában orosz irodalmat tanultam és nyelvi gyakorlatot végeztem, de a vizsgaidőszakban hazajöttem, mert bizonyos tantárgyakat csak abban a félévben lehetett felvenni, és nem akartam elcsúszni a tanulmányaimmal. Megbeszéltem a tanáraimmal, hogy a csoporttársaim elküldik a tananyagot, nagyon rugalmas és segítőkész volt mindenki”- meséli az ELTE orosz szakán végzett Mitala Nikolett, hogyan sikerült abszolválnia az Erasmus ösztöndíjas külföldi részképzést. Két tantárgyát elismerték Magyarországon, sőt egy harmadik, néprajzi jellegűt is, igaz, azt csak a szabadon választható tárgyak között.

Az alapszabály szerint egy egyetemnek kötelező elfogadnia a külföldi tanulmányokat, ha azok tematikája legalább 75 százalékban megegyezik a hazai tantervvel, ez alatt az intézmény dönthet.​

​A nehézségeket az okozza, hogy erősen eltér az egyes külföldi egyetemek tanterve, így például előfordul, hogy míg egy adott tárgyat a hazai egyetemen egyetlen féléves képzés keretében tanítanak, addig másutt két félév alatt szerezhetik meg a hallgatók ugyanazt a tudást. Így egy néhány hónapos Erasmus ösztöndíj keretében nem mindig lehet teljesíteni a követelményt.

A félreértéseket és a későbbi csalódásokat elkerülendő, a hazai felsőoktatási intézmények karai igyekeznek minden egyes kinti karral egyeztetni, hogy mely szakok esetében működhet a kreditelismertetés.

„Miután a hallgatók tanulmányi szerződéssel mennek ki, ezt próbáljuk előre tisztázni, hogy ne utólag derüljön ki, ha esetleg nem feleltethető meg az itthoni tantervnek a kint tanult tárgy”

– mondja Jánosy Orsolya, a Debreceni Egyetem nemzetközi irodavezetője, aki szerint az intézménye relatíve jól áll a kreditelismertetéssel, bár a gyakorlat karonként eltérő. Gyakran azért nehéz az összeegyeztetés, például az orvos és egészségtudományi képzésben részt vevő hallgatók esetében, mert a különböző egyetemeken teljesen más lehet a képzési struktúra.

Szabadon választott tantárgyként mindenképpen elismerhetők a kinti kurzusok,

akkor is, ha a mintatantervbe nem teljesen passzolnak. Csakhogy az összkreditnek átlagosan mindössze 5-10 százalékát teszik ki a szabadon választható tárgyak. Emiatt sokszor nem is foglalkoznak a hallgatók a külföldi tanulmányok konverziójával, ha a kötelező tantervbe azok nem illeszthetők be, hiszen a szabadon választottakra vonatkozó követelményt itthon már úgyis teljesítették.

Ráadásul esetenként kredittúllépéshez is vezethet a külföldi részképzés. Elviekben ugyan tiltott az EU-ban a kettős terhelés, vagyis az, hogy egy hallgató egyidejűleg az „anyaegyetemén”, illetve a külföldi fogadóintézményben is felvegyen krediteket, ám a csúszás megelőzése végett ez néha elkerülhetetlen.

Minden mobilitási programban részt vevő hallgató kérhet azonban úgynevezett kivételes tanulmányi rendet, amely biztosítja, hogy a vizsgaidőszakon kívül is letehesse a vizsgáit.

Egyes tárgyakat ugyanis nem hirdetnek meg minden félévben az egyetemek, márpedig ha valaki éppen akkor külföldön van, amikor ezeket felvehetné, csúszásba kerülhet a tanulmányaival. „Volt arra példa, hogy az egyik hallgatónknak, aki minden lehetőséget megragadott, hogy külföldön tanuljon, fizetnie kellett volna a kredittúllépés miatt, de a Debreceni Egyetem Szenátusa arról rendelkezett, hogy a külföldön teljesített kreditek miatti túlfutásért a hallgatót nem terhelheti költség” – mondta Jánosy Orsolya.

Mobilabb oktatókra és hallgatókra van szükség

​Debrecenből idén 250-300 diák utazhat hosszabb-rövidebb időre külföldi képzésre, ami a teljes hallgatói létszám mintegy öt százaléka. Nagyjából minden második hallgató tanulmányi célú mobilitásra, a többiek szakmai gyakorlat céljából mennek külföldre. Az ELTE-n pedig a kiutazók száma tanévenként 450-500 között alakul az utóbbi időben, és ebben az intézményben egyre nő a szakmai gyakorlatokon résztvevők száma. Cseszregi Tamás oktatási igazgató szerint a jogi karon például egyre többen teljesítik a kötelező gyakorlatot, vagy annak egy részét külföldön.

Sok múlik persze a hazai oktatókon: ha nekik maguknak van nemzetközi tapasztalatuk, építenek szakmai kapcsolatokat külföldi egyetemekkel, illetve elkötelezettek a nemzetköziesítés irányában, erősebben tudják motiválni a hallgatóikat. Éppen ezért fontos lenne az oktatói mobilitás erősítése – hangsúlyozzák a szakértők. E nélkül sokan elérhetetlennek látják azt az európai uniós célt, mely szerint 2020-ra el kellene érnie a 20 százalékot azon hallgatók arányának, akik legalább 3 hónapot töltenek külföldi részképzésen, vagy minimum 15 kredit értékű külföldi tanulmányokban vagy szakmai gyakorlaton vesznek részt. Magyarország 2023-at határozta meg céldátumként erre vonatkozólag. A valós arány itthon ma még egyszámjegyű (igaz ugyan, hogy nagy az intézmények között az eltérés, az érték az intézményekre vetítve 3 és 48% között változik).

Az utóbbi években megfigyelhető tendencia, hogy a gimnazisták közül sokan eleve külföldi egyetemekre mennek tanulni, az itthon továbbtanulók közül pedig a mobilabbak többször vállalnak be újabb és újabb külföldi részképzéseket, ami nem növeli a teljesítés arányát. „Az új pályázók bevonásához kell az oktatók meggyőző ereje” – emeli ki Jánosy Orsolya is, és nem elhanyagolhatók az anyagi akadályok sem. „Bulgáriában bőven elég volt az ösztöndíj, de a skandináv országokban, illetve például Németországban tanuló iskolatársaimnak akadtak anyagi nehézségeik” – mondja Mitala Nikolett.

„Mi azt is rögzítettük a szabályzatunkban: ha a hallgató külföldi részképzésben vesz részt, a tanulmányi ösztöndíjába ez a félév is beleszámít”

– mutat rá egy újabb, korábban megoldatlan problémára Cseszregi Tamás, az ELTE oktatási igazgatója, hozzátéve, hogy ez a kérdés korábban nem volt egyértelmű. Márpedig a külföldi tanulmányaik idején itthon nyilvánvalóan nem vehetnek fel annyi tantárgyat a hallgatók, hogy a tanulmányi ösztöndíjhoz a feltételek teljesüljenek. A külföldön szerzett érdemjegyek konverziója sem mindig egyszerű, többek közt az is bonyolítja, hogy a félév-beosztás nem azonos a különböző országokban. „Nálunk például februárban kalkulálják ki az ösztöndíjakat, addigra nem mindenütt ér véget a szemeszter, és egyes országok amúgy sem a gyors, pontos adatátadásról híresek” – jegyzi meg Cseszregi Tamás. A felsőoktatási intézmények az Erasmus+ program esetében az Erasmus intézményközi szerződésben rögzítik, hogyan konvertálják egymás értékelési rendszerét. Az ELTE-n most azt tervezik, hogy átvizsgálják a külföldi partnerintézményekkel kötött megállapodásokat, hogy tisztázzák: mely tárgyak fogadhatók el egy az egyben az itthoni mintatantervekhez igazítva.

Tantárgyfelvétel és kreditelismerés

​Alapvetően két dokumentum szükséges a kreditátszámításhoz: kiutazás előtt az úgynevezett Learning Agreementben (tanulmányi szerződésben) leírja a hallgató, hogy milyen tárgyakat tervez a külföldi intézményben felvenni, a szakfelelős oktató pedig rögzíti, hogy ezek közül melyeket tudja majd a honi egyetem elfogadni. „Így a «tiszta paktum – jó barátsági elv» alapján nyugodt szívvel ülhet fel a diák a repülőre. Csakhogy a tantervek gyorsan változnak, nem beszélve arról, hogy előfordul: a hallgató kiválaszt egy tárgyat, majd amikor kiutazik, kiderül, hogy például a kevés jelentkező miatt a kurzust mégsem indítja el az adott egyetem. Ekkor indul az újratervezés” – mondja a szakember.

A másik dokumentum a Transcript of Records (tanulmányi átirat): ezt a fogadó egyetem állítja ki, igazolva, hogy a hallgató milyen tárgyakat milyen eredménnyel végzett el.

Az Erasmus+ programban az egyes egyetemi karok kötnek megállapodást a külföldi partnerintézményekkel,

így a megállapodás előkészítésekor megvizsgálják: a kinti képzések mennyire illeszkednek az ő saját profiljukba.

A Debreceni Egyetem például több mint 400 egyetemmel áll kapcsolatban, ezen belül még több külön-külön szerződése van az egyes karoknak. „A bővítésnél mindig nagyon figyelünk arra, hogy mennyire egyeztethetők össze a tantervek” – hangsúlyozza Jánosy Orsolya. „Korábban jellemzően nem voltak annyira tudatosak az intézmények az effajta megállapodások megkötésénél, inkább a mennyiség számított – most már a minőségre kell helyezni a hangsúlyt” – teszi hozzá Cseszregi Tamás.

Ami a segítő jogszabályi környezetet illeti:

egy 2015-ös kormányrendelet előírta, hogy az egyetemeknek az újonnan induló szakok tantervének összeállításakor már ki kell jelölniük azt a félévet, amelyet a hallgatók külföldi részképzésben tölthetnek.

Az úgynevezett mobilitási ablak időzítésénél igyekeznek figyelembe venni az intézmények, hogy szakmailag mikor indokolt a külföldi félév. Alapképzésben például túl korán nem mehet a hallgató, az utolsó félév pedig már csak azért sem javasolt, mert számos országban időben túlnyúlik a képzés a hazai szemesztervéghez képest, így a hallgató államvizsgája csúszhat. Az alapképzésen az utolsó félévet megelőző két félév valamelyike javasolt az ablak kialakítására. Mesterképzésen a második vagy harmadik szemeszter az ideális a mobilitási ablak beépítésére, a képzés hosszának függvényében – mondják a szakértők. A mintatantervben láthatóan, fix helyen elhelyezkedő mobilitási ablak segítséget jelent majd a hallgatók számára tanulmányok és a mobilitás megtervezésben. A képzés ideje kiszámítható lesz, tervezhetővé válik a kiutazás időszaka. A standardizált kreditbeszámítás pedig biztonságot jelent a külföldi kreditek és tanulási eredmények elismertetésének kérdésében.