Nyitás a külvilágra - új gyakorlatok a hajléktalanellátásban

A BMSZKI Nívódíjat nyert projektje a hajléktalanellátáson belüli ügyfél bevonásra, közösségépítésre és az ügyfelek részvételére fókuszált.

A BMSZKI a főváros legjelentősebb hajléktalanellátó szervezeteként, több, mint 18 éve pályázik, folyamatosan figyeli a nemzetközi trendeket. Hosszú távú fejlesztési céljai a szegénység és a kirekesztés elleni küzdelemhez kapcsolódnak. Jelen projekt során olyan szervezetek munkáját szerették volna megismerni, melyek által új ötleteket, adaptálható módszereket nyerhetnek a közösségfejlesztés, a társadalmi bázisépítés és a sorstárssegítés, vagy az ügyfelek bevonásának módszerei területén. 

Ujvári-Oláh Dórával, a projekt koordinátorával beszélgettünk a projekt eredményeiről.

Mit jelent Önöknek, hogy elnyerték az Erasmus+ Nívódíjat?

Hatalmas elismerés. Ez azt jelenti, hogy a 18 éve tartó nemzetközi pályázatokhoz kapcsolódó szakmai munkánk eredményei kívülről is láthatóak, és mások is értékelik azokat. Ezáltal még több szervezethez juthat el a pályázatunk híre.

Mi hívta életre a projektet?

A konkrét ötletet a „Women and homelessness” c. stratégiai partnerségi pályázatunk adta, melynek keretében a szakmai vezető kollégáink részt vettek egy stockholmi projekttalálkozón. A workshopokon bemutatott projektötletek láttán elhatározták, itthon ők is alakítanak egy munkacsoportot és közösségi programok szervezésével, adományozással, önkéntes munkával kapcsolatban fognak jógyakorlatokat gyűjteni. 

„Újító folyamatokat szerettek volna beindítani az intézményben.”

A konkrét téma az ügyfél bevonás, a közösségépítés, az ügyfelek részvétele volt, de a hajléktalanellátáson belül ezeknek csekély a hazai szakirodalma. A célunk ezért az volt, hogy hasonló szervezeti felépítésű, de nálunk sokkal nagyobb gyakorlattal rendelkező külföldi intézményektől tanuljunk. Fontos, hogy a kollégák ott helyben, közelről nézhessék meg a jógyakorlatokat, részt vegyenek workshopokon és kérdezhessenek a partnerintézmény munkatársaitól. 

Mennyire könnyű a hazai rendszerhez alakítani, vagyis adaptálni ezeket a jógyakorlatokat? 

Megkönnyítette a feladatot, hogy olyan partnerszervezeteket kerestünk, amik hasonló felépítésűek, működtetésűek, mint mi vagyunk. A szomszédos, közeli országokban maradtunk, ahol nagyjából hasonló a helyzet: lengyel, szlovén, osztrák, cseh és olasz partnereket kértünk fel az együttműködésre. A célunk az volt, hogy nyissunk a világra, az átvett jógyakorlatok által pedig jobban kommunikáljunk az intézményünkről és a hajléktalan emberekről. Én úgy érzem, ezzel célba értünk.

Milyen tevékenységek valósultak meg a projekt során?

Eredetileg négy tanulmányutat terveztünk, de jól gazdálkodtuk a pályázati forrással, így végül öt út valósult meg, összesen 32 kolléga részvételével. Öt munkahelyi csoport vett részt tanulmányutakon, a BMSZKI-hoz hasonló hajléktalanellátó szervezeteknél. A kollégák már a kiutazás előtt tanulmányozták a fogadó országot, a helyi hajléktalanellátást, a szervezet tevékenységét és konkrét kérdésekkel utaztak ki. A kintlét alatt megismerték az adott szervezetet, valamint, hogy azok milyen kihívásokkal szembesülnek, milyen sikereket értek el. A szakmai program mindig sűrű, kemény munkával telik, de azért akad idő néhány közös szabadidős programra is.  

A partnerek is tanultak Önöktől?

Az olasz szervezetet lenyűgözte az intézményünkben folyó szakmai segítő munka és az egészségügyi részlegünk, amit hajléktalan emberek számára tartunk fenn – ebben tényleg nagyon erősek vagyunk és nagyon jól szervezetten működik nálunk. Ők már meg is hívtak minket egy közelgő stratégiai partnerségi projektbe és látogatást is terveznek majd Budapestre. De több együttműködés is elindult a projekt alatt, ami nagyon jó visszajelzés a munkánkról.

Ki tudna emelni egy-egy emlékezetes pillanatot?

Sok ilyen volt. Az egyik, amit kiemelnék, amikor Lengyelországban járt a Családok Átmeneti Otthona négy munkatársa, hogy megnézzenek egy innovatív gyakorlatokkal dolgozó anyaotthont. A látogatás alkalmával meghívták kollégáinkat egy közös ebédre, melyet az ottani szállón élő anyákkal együtt fogyasztottak el. Az anyukák nagyon barátságosak voltak, beszéltek a saját sorsukról és sokat kérdeztek arról, hogy a mi szállóinkon hogyan élnek a családok. Ez egy nagyon szép pillanat volt. 

A Bolognában járt kollégáinkat pedig felkérték egy rádióinterjúra, ahol a hazai hajléktalanellátásról és a büntetésvégrehajtási intézetekben folyó munkáról is tettek fel nekik kérdéseket. Ez is nagyon emlékezetes volt.

Mi volt a projekt legnagyobb előnye és melyik eredményre a legbüszkébbek?

„Nyitás a külvilágra” – a szemlélet már eddig is jelen volt nálunk, mégis nagyot léptünk előre ezzel a projekttel is. A kollegák közelről láthattak új gyakorlatokat, új tudást, új szemléletmódokat ismerhettek meg általa. A cél az volt, hogy a kollégák és a hajléktalan emberek között egyfajta partneri kapcsolat alakuljon ki, valamint, hogy a szolgáltatásaink minőségén javítsunk és méltóbb ellátást tudjunk biztosítani ügyfeleink számára – ezek kapcsán is sok jó példát láttak és hoztak haza. 

De ami kézzelfogható, hogy a ljubljanai út során részt vettünk egy olyan alternatív városi sétán, amit egy korábbi hajléktalan ügyfél tartott. Ő a város nevezetességei mellett oda is elvitte a résztvevőket, ahol korábban járt és valami miatt emlékezetes volt a számára (pl. ahol mosta a ruháit, vagy ahol reggelizett), szóval egy kicsit más szemszögből is megmutatta a várost. A sétáért kapott bevételt teljes egészében ő kapta meg, nem pedig a szervező vállalkozás. Nagy eredmény és nagyon büszkék vagyunk rá, hogy hosszú előkészítő munka után itthon is megvalósítottuk ezt a sétát egy, az Alföldi Átmeneti Szálláson élő ügyfelünk közreműködésével. A séta során a helyi látványosságok mellett, a résztvevők megismerhették az ő élettörténetét is. Mivel a program nagyon népszerű volt, a későbbiekben is folytatni szeretnénk. 

Egy másik remek kezdeményezés szintén az Alföldi Utcai Hajléktalan Átmeneti Szálláshoz kapcsolódik, ahol a stáb kinyitotta a szállás hátsó kertjét a civilek és a lakosság számára és különleges közösségi programokat terveznek oda, pl zsibvásárt vagy kutya örökbeadó napot. De az „Így lakunk mi” elnevezésű programjuk keretében a szálló kapuját is megnyitották az érdeklődők előtt: bizonyos napokon bárki bemehetett és megnézhette, hogyan élnek ott a hajlék nélküli emberek. 

Van-e olyan személyes történet, amit mindenképp megosztana?

Sok ilyen volt, például most is utazhatott olyan kolléga, aki életében először ült repülőn és ez hatalmas élmény volt a számára. A tanulmányutak a szakmai fejlődés mellett egy óriási közösségi élményt is adnak a munkatársaknak.  Ezért egy ilyen utazás igazán alkalmas a kollégák motiválására, emellett az elismerés, a megbecsülés nagyon jó eszköze. 

Pályázó intézmény: Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei
A projekt címe: Látni és láttatni: nemzetközi tapasztalatok a közösségépítés, ügyfél bevonás és részvétel terén
Koordinátor: Ujvári-Oláh Dóra, Erasmus+ koordinátor, módszertani munkatárs