A munka alapú tanulás minőségbiztosítása a tanulási eredmény alapon szervezett szakmai gyakorlatokkal.

A műhelymunka eredményeinek összefoglalója.

munkaalapu_tanulas_boritokep
A munka alapú tanulás minőségbiztosítása a tanulási eredmény alapon szervezett szakmai gyakorlatokkal.

A Tempus Közalapítvány 2016. november 22-én egynapos műhelymunkát szervezett a szakképzés képzési kínálatának és a munkaerő-piaci igények jobb összehangolásának témájában. A kezdeményezés példaértékű abból a szempontból, hogy sikerült egy asztalhoz ültetni a szakképzés fejlesztésében és működtetésében érdekelt feleket, így a műhelymunka a munkáltatók, képző intézmények, kamarák és szakpolitikai döntéselőkészítők bevonásával teremtett lehetőséget egy közvetlen, többoldalú párbeszédre arról, hogy a duális képzések szervezésekor hogyan segíthetik a tanulási eredmények a képzési kínálat és a munkaerő-piaci igények összehangolását. A műhelymunka minden várakozásunkat felülmúlta, igazi beszélgetések, valós javaslatok születtek, elindult a kommunikáció a különböző szereplők között. A műhelymunka során teljesen világossá vált, hogy minden szereplő a saját helyzetéből/szerepéből/pozíciójából adódóan igyekszik a legeredményesebb munkát végezni, ugyanakkor az általa végzett munka egyrészről nem válik láthatóvá a többi szereplő számára, másrészről pedig sokszor a saját szerepünkből feltételezzük, prejudikáljuk hogy mit tud, mit gondol, miről hogyan gondolkodik, és mit tesz vagy mit nem tesz a másik szereplő. Nem ismerjük eléggé a partnereink velünk szembeni elvárásait. Ennek tisztázására is kiváló alkalmat teremtett a műhely, és bebizonyította, hogy folyamatos kommunikációval nagyon sok félreértés elkerülhető vagy gyorsan orvosolható, és megmutatta, hogy két fél között a legrövidebb út: a kommunikáció. 

A műhelymunka előzményei

A tanulási eredmények (learning outcomes) tudás, képesség, kompetencia kontextusában meghatározott kijelentések arra vonatkozóan, hogy az egyén mit tud, mit ért, és mire képes, miután lezárt egy tanulási folyamatot, függetlenül attól, hogy hol, hogyan, mikor szerezte meg ezeket a kompetenciákat. Ebben az értelemben nem az oktatási, tanítási folyamat és annak a szabályozása a lényeges, hanem a tanulási folyamat és a tanulás eredménye, azaz, hogy egy tanulónak a tanulási folyamat végére mit kell tudnia, átlátnia, megcsinálnia, alkalmaznia, és annak a bizonyítása, hogy az adott tanulási eredményeket valóban birtokolja-e. A tanulási eredmények megközelítés az elmúlt évek legnagyobb hatású fejlesztő eszközévé és az európai oktatási reform legfontosabb elemévé vált, melynek célja a tanulói/tanári/munkavállalói mobilitás és a tanulás szélesebb körű értelmezésének, elismerésének támogatása. A szakképzésben tanulók mobilitásában már számos szakképző intézmény alkalmazza a tanulási eredmény alapú megközelítést a munkaprogramok kidolgozásában és a külföldön teljesített szakmai gyakorlat értékelési kritériumainak meghatározásában, elősegítve ezzel a mobilitási program alatt megszerzett tanulási eredmények hazai képzési folyamatba történő beszámíthatóságát, elismertethetőségét. A mobilitási programjaikat tanulási eredmény alapon megvalósító szakképző intézmények visszajelzései alapján, a tanulási eredmények alkalmazása.

  • átgondoltabbá, strukturáltabbá teszi a mobilitás megtervezését és kivitelezését (a mobilitás céljának meghatározását, a munkaprogram kidolgozását, a fogadó partnerrel történő egyeztetést),
  • következetesebbé teszi a partnerintézmények egymással szembeni elvárásainak meghatározását, 
  • objektívabb értékelést tesz lehetővé, mert könnyebb az értékelési kritériumok kialakítása,
  • támogatja a hatékonyabb és változatosabb értékelési formák megvalósítását, 
  • könnyebbé teszi az egyéni fejlődési út végiggondolását, bemutatását és dokumentálását,
  • egyértelműbbé teszi a mobilitás helyét, célját és várt eredményeit a projekten belül, kapcsolódását a projekt keretében megvalósított többi tevékenységhez, mobilitáshoz, illeszkedését az iskola szakmai fejlesztési céljaihoz.

A műhelymunka résztvevői és tartalmi elemei 

A műhelymunka előkészítését meglapozó kutatás[1] eredményei azt mutatják, hogy a tanulási eredmény alapú gondolkodásmód egyelőre még nem vagy csak esetlegesen jelenik meg a hazai szakképzési gyakorlatban. A mobilitási programok során alkalmazott jó gyakorlatok még nem transzferálódnak a mindennapi gyakorlatban. Ez nem meglepő, mivel a tanulási eredmény alapú gondolkodás egyfajta kultúraváltást jelent a tanulásról és az oktatásról való gondolkodásban. Hosszútávú stratégiát vetít előre, amelynek formáló hatással kell lennie a nemzeti képesítési rendszerre, a tantervekre, a képzési programokra, a tanítási módszerekre, az értékelési mechanizmusokra. A műhelymunka azt a célt tűzte ki, hogy előmozdítsa ezt a folyamatot és a szakképzés különböző szereplőit közös gondolkodásra késztesse annak érdekében, hogy javaslatokat fogalmazzanak meg arra vonatkozóan, hogyan lehetne a tanulási eredmény alapú gondolkodást beépíteni a hazai szakképzési gyakorlatba és ezzel előmozdítani a szakképzés minőségi fejlesztését. A műhelymunkán 26 fő vett részt, 11 fő szakképző intézményt, 8 fő gyakorlati képzést folytató vállalatot képviselt, 4 fő a kereskedelmi és iparkamara, 2 fő kormányhivatal és 1 fő a Nemzetgazdasági Minisztérium részéről volt jelen, így a három oldal képviselete kiegyensúlyozottnak mondható. A műhelymunka tematikailag két nagy egységre tagolódott. A délelőtt folyamán 6 csoportban dolgoztak a résztvevők, egy-egy asztalnál az azonos szereplők/szektorok képviselői ültek/dolgoztak együtt (2 asztalnál a szakképző intézmények, 2 asztalnál a vállalatok, 1- 1 asztalnál pedig a kamarák és a szakpolitikai döntéselőkészítők képviselői ültek).  

Arra kértük a résztvevőket, hogy az egy asztalnál ülő csoportok gyűjtsék össze, milyen tényezők biztosítják a szakképzés gyakorlati képzési részének minőségét és ehhez mit tudnak biztosítani az egyes szereplők? A gyakorlati képzés minőségét befolyásoló tényezők számbavétele után a csoportoknak azt kellett végig gondolniuk, hogy ezen minőségi tényezők biztosításához kitől és milyen segítségre lenne szükségük! A flipchartok körbe forogtak az asztaloknál, az egyik szereplő által megfogalmazott elvárásokra a másik szereplő (asztal) megoldási javaslatokat fogalmazott meg. Így mindenki megismerte a többi szektor vele szembeni elvárásait és javaslatait.[2]

A szakképzés minőségét meghatározó tényezők

A szakképzés minőségét meghatározó tényezők az egyes szektorok képviselőinek véleménye szerint:

Szakképző intézmény (iskola) által meghatározott tényezők 
Gyakorlati képzőhely (gazdálkodó szervezet) által meghatározott tényezők 
Szakpolitikai döntéselőkészítő (NGM, kamara, kormányhivatal) által meghatározott tényezők 
Minőségi, a korszerű szakképzés kritériumának megfelelő gyakorlati helyek 
Versenyképes, attraktív képző hely 
Megfelelő számú és minőségű gyakorlati képzőhely 
A vállalati gyakorlati helyen megfelelő szakképzettséggel és pedagógiai felkészültséggel rendelkező mentor 
Felkészült (szakmailag, módszertanilag) tanári gárda 
Felkészült gyakorlati oktatók 
A tanuló érdekeltté tétele a tanulószerződés megkötésében 
Hatékony pályaorientáció Tudatos pályaválasztás (tanulók és szülők tájékozottságának növelése, együttműködés elnyerése) 
Hatékony pályaorientáció 
Iskolai tanműhelyek fejlesztése. Valós termelési és értékesítési feltételek megteremtése az iskolai műhelyekben 


ECVET/tanulási eredmények átláthatósága hazai és nemzetközi szinten 


A szakképzés tartalmi követelményeit szabályozó dokumentumok (SZVK, kerettanterv) és a gyakorlati képzés dokumentumainak (tanuló szerződés, együttműködési megállapodás, foglalkoztatási napló (munkanapló) ismerete
Szoros együttműködés az iskola és a gyakorlati képzőhely között Az iskola egyértelmű követelményeket, elvárásokat fogalmazzon meg a gyakorlati képzőhely és a tanuló felé és ezekről tájékoztassa, illetve készítse fel a gyakorlati képzőhelyet 
Kapcsolattartás a különböző szereplők között, a tanulói előrehaladás nyomon követése, kapcsolattartás az iskola és a gyakorlati képzőhely között 

A szakképzés presztízsének növelése, a szakképzés népszerűsítése, a szakképzés (a választott szakma) iránti érdeklődés, motiváció felkeltése 


Jobb képességű (biztos alapkészségekkel rendelkező) és motiváltabb tanulók 
Kellő számú és motivált tanuló 

A tananyag és a gazdálkodó szervezet elvárásainak jobb összehangolása 
Képzési követelmények folyamatos felülvizsgálata 

A fenti táblázatban foglalt eredmények jól mutatják, hogy az egyes szektorok szereplői között egyetértés mutatkozik a szakképzés minőségét meghatározó tényezőkben (nagyon hasonló szempontokat fogalmaztak meg). 

  • Megfelelő számú és minőségű, a korszerű szakképzés kritériumának megfelelő gyakorlati hely 
  • Az iskolákban – szakmailag és módszertanilag – magasan képzett tanári gárda, a vállalati gyakorlati helyen megfelelő szakképzettséggel és pedagógiai felkészültséggel rendelkező mentor
  • Hatékony pályaorientáció már az általános iskolában, a tudatosabb pályaválasztás érdekében
  • A képzési követelmények folyamatos felülvizsgálata, a képzési követelmények és a gazdálkodó szervezetek (munkaerőpiac) elvárásainak jobb összehangolása
  • Szorosabb együttműködés az iskola és a gyakorlati képzőhely között, kölcsönös tájékoztatás a követelményekről
  • Biztos alapkészségekkel rendelkező és motivált tanuló

Javaslatok a szakképzés gyakorlati képzési részének minőségi fejlesztésére

A megoldási javaslatok között is nagyon hasonló megközelítésű elképzelések születtek. Minden szektor megfogalmazta az alábbi javaslatokat: 

Kommunikáció

  • Folyamatos párbeszéd, egyeztetés az iskola, a kamara, és a gyakorlati képzőhely között. Az iskolának és a gyakorlati képzőhelynek szüksége lenne rá, hogy a kamarán belül legyen egy „biztos pont” (infopont, helpdesk), felelős személy, akihez fordulhatnak a gyakorlati képzéssel, tanulószerződéssel kapcsolatos kérdéseikkel. A kamara jobban támogassa (információval, tanácsadással) a gyakorlati képzőhelyeket. Minden gazdasági szerelő versenyképes, attraktív képző hellyé szeretne válni, ezért van szükség a támogatásra, a segítségre (iskolától, kamarától), főleg a kisebb cégeknek. A vidéken lévő cégeknek egyébként is nehéz bekapcsolódni a duális képzésbe, ha nincs szakképző intézmény a környéken, amely adott szakmában képzést folytat. Legyenek digitális megoldások, applikációk, hogy a gyakornokok fogadása menedzselhető legyen kisebb cégek részére is. Legyen lehetőség interneten keresztül az iskola, kamara közvetlen, online elérésére. A kamara nyisson kommunikációs csatornát a szülő – tanuló – iskola – gyakorlati képzőhely között. A gyakorlati képzőhelynek igénye van rá, hogy az iskola menjen el a gyakorlati képzőhöz és ismertesse a követelményeket, az elvárásokat, esetleg közösen alakítsák ki a gyakorlati képzés tartalmát, formáját stb.
  • A folyamatos jogszabályváltozások nagyon megnehezítik a munkát, szükség lenne folyamatos fórumokra, tematikus workshopokra, ahol a szereplők találkozhatnak, szervezett és széleskörű tájékoztatást és választ kapnak az aktuálisan felmerülő kérdéseikre. A kamara biztosítson fórumot arra, hogy a változások követhetőek legyenek és segítse a jogszabályi követelmények megértését és alkalmazását, ezzel csökkenthetőek a félreértések, konfliktusok. 
  • Jogszabály módosítás előtt legyenek szakmai fórumok, a döntések előkészítésébe vonják meg a szakképző intézmények és a gyakorlati képzést biztosító gazdálkodó szervezetek képviselőit is.

Rendszerszintű fejlesztések

  • Rendkívül nagy szükség van a hatékony és korai pályaorientációra, már az általános iskolában. Meg kell ismertetni a szakmákat, a lehetséges életpályákat, több és megfelelő információt kell nyújtani a tanulóknak és a szülőknek a pályaválasztással kapcsolatosan, hogy megalapozottabb pályaválasztási döntést hozzanak. Jobb képességekkel rendelkező és motiváltabb tanulókat kell megnyerni a szakképzésbe, hogy a végzést követően jó munkaerők és értékteremtő munkatársak legyenek.
  • Szükség lenne a 8. osztály végén kimeneti kompetenciamérésre és annak a kompetenciaszintnek a meghatározására, amely alapfeltétel lehet a szakképzésben való részvételhez. Alaposabb felkészítés szükséges az általános iskolában, hogy a tanulók biztos alapkészségekkel rendelkezzenek. 
  • A tanulónak legyen lehetősége gazdasági szervezetnél jelentkezni szakképzésre, és ha a cég „felveszi”, akkor jelentkezzen az adott szakmát képző intézménybe.
  • A kormányzat biztosítson pénzügyi keretet a szakképzés vonzóvá tételére, szervezzen kampányokat, ismeretterjesztő fórumokat.

Szabályozó dokumentumok felülvizsgálata és karbantartása 

Szükséges a tantervek felülvizsgálata és folyamatos karbantartása, illetve legyen annyi rugalmasság a kerettantervben (a 2016/17-es tanévtől a szakgimnáziumi kerettantervekben már a szabadsáv is megszűnt), hogy az új szakmai, technológiai elemeket be lehessen emelni a képzési tartalomba. A cégek gyorsan reagálnak a munkaerő-piaci változásokra, de az iskola a kötött feltételekkel miatt csak lassan vagy egyáltalán nem tud lépést tartani pl. a technológiai fejlődéssel, ez folyamatosan fennálló probléma marad. Megoldás lehetne a kölcsönös továbbképzés a gazdasági szereplők, szakoktatók, kamarai tanácsadók között, pl. a gyártási kultúra megismerése és beemelése a tananyagba 

Személyi feltételek

  • A szakképzett személyi erőforrás igénye és szüksége mind a képző intézményben, mind a gyakorlati képzőhelyen elvárás. Fontos lenne, hogy az iskolában szakmai tárgyakat oktatók gyakorlatot szerezzenek a vállalati dinamizmusban. A nagyvállalatok készek rá, hogy az iskolák szakoktatóinak üzemlátogatást, szakmai továbbképzéseket szervezzenek. A gyakorlati képzőhelyeken a tanulókkal foglalkozó mentornak nem csak szakmai, de pedagógiai képességekkel is rendelkeznie kellene. A szakoktatói rendszeren túl igény lenne egy mentori rendszer kialakítására.
  • Szükséges és indokolt a szakképzésben tanulók teljesítményének objektív mérése-értékelése (elméleti képzés után és a gyakorlati képzés után). Lehessen mérni, hogy a tanuló honnan hová jut el, nemcsak a tananyaghoz képest, hanem saját magához képest is. Mérni -s nyilvánvalóvá kell tenni a fejlődést. A sikeres szakképző iskolák sikeres tanulókat fognak elbocsátani. A cégek azokkal a szakképző iskolákkal fognak együttműködni, akik magas szinten képeznek. Onnan fogadnak tanulókat szívesen, ahol a tanári gárda sikeres, pl. a hátrányos helyzetű tanulókat is felzárkóztatja és eljuttatja egy megfelelő kompetencia szintre. A vállalatok nem csak jó iskolákból akarnak tanulókat felvenni gyakorlati képzésre. Az a fontos, hogy a tanuló sikeres, talpraesett, cselekvőképes, nyitott és motivált legyen, tudjon és akarjon tanulni, fejlődni. Ezért fontos, hogy a szakképző iskola magas szintű pedagógiai munkával segítse a gyakorlati képzőhelyet. Csökkenteni kell a kontraszelekciót. Gazdasági szempontból egyébként sem értelmezhető kritérium, hogy egy képző intézmény akkor sikeres ha gimnáziumba küldi a diákjait. 
  • Az iskolák és a gazdasági vállalatok is ösztönözték a mentori rendszer kialakítását (norvég mintára). Meghatározott számú tanuló tartozna egy mentorhoz (a mentor nem azonos a szakoktatóval), aki folyamatosan nyomon követné a tanuló előrehaladását, segítené a szakmai és személyes problémák megoldását. A kamarák támogathatnák a mentori rendszer kialakítását és képzést biztosíthatnának a mentoroknak. A mentor az 7 iskola, a gyakorlati képzőhelyek és a kamara közötti kapcsolattartást is segítheti, támogathatja a fiatalok nyomonkövetését, előrehaladását, képviselheti a tanulók igényeit és érdekeit. Kisvállalkozások ezt nem tudják saját erőből megoldani.

Tárgyi feltételek

  • Fontos lenne az iskolai tanműhelyek fejlesztése. Egyrészt, mert az iskolai tanműhelyekben lehet a szakma alapjait elsajátíttatni, illetve azokat a munkafolyamatokat gyakoroltatni, amelyekre nincs lehetőség a külső gyakorlati képzőhelyen. Szintén indokolja az iskolai tanműhelyek fejlesztésének igényét, hogy a 2016/2017-es tanévtől alkalmazott kerettantervek lehetőséget biztosítanak arra, hogy az utolsó szakképzési évfolyamon a gyakorlati képzés 5%-a iskolai tanműhelyi körülmények között is megvalósítható legyen. Szintén fontos lenne a szakképző intézményekben lehetővé tenni a termelési gyakorlatot, kialakítani ennek a feltételrendszerét és jogszabályi környezetét.
  • A gyakorlati képzőhelyek minősítése legyen szigorúbb és legyen folyamatos nyomonkövetés. A kamarának legyen egy transzparens minőségbiztosítási rendszere. (Ez ezért nehézkes, mert így is kevesebb a gyakorlati képzőhely, mint amennyire szükség lenne.)

Képzések, továbbképzések

 A kamara szervezzen továbbképzések a gyakorlati képzőhelyek a tanulókkal foglalkozó szakemberek részére (nem minden szakmában van mesterképzés, és a mesterképzésben is csak 20 óra a pedagógiai rész).

 A tanulási eredmény alapú képzésfejlesztés/képzéstervezés, mint kompetencia kerüljön be kötelező tartalomként a tanárképzésbe, illetve legyenek ilyen témájú tanártovábbképzési programok.

Az MKKR és a tanulási eredmény alapú képzésfejlesztés és értékelés ismereteit be lehet építeni a vizsgaelnöki felkészítés követelményrendszerébe.

A műhelymunka lehetőséget teremtett a kölcsönös elvárások megismerésére. A legfontosabb üzenet: legyen kommunikációs platform és folyamatos szakmai egyeztetés az érdekelt felek között. Ehhez megtettük az első lépést a november 22-i műhelymunkával .

A tanulási eredmények alkalmazási lehetőségei a gyakorlati képzésben 

A délután 3 előadással folytatódott. Bemutattuk a műhelymunka előkészítését meglapozó kutatás[3] eredményeit, összefoglaltuk a tanulási eredmény alapú gondolkodás és képzésfejlesztés lényegét, a tanulási eredmények alkalmazásának előnyeit és alkalmazási lehetőségeit a szakképzésben. Az Andrássy György Katolikus Közgazdasági Szakgimnázium és Gimnázium (Eger) igazgatója szemléletes előadással mutatta be saját gyakorlatukat, nevezeten, hogy ők hogyan szervezik a szakmai gyakorlatot, hogyan veszik fel és tartják a kapcsolatot a gyakorlati képzőhelyekkel, hogyan egyeztetik közösen a gyakorlati képzés követelményeit és fogalmazzák azt meg tanulási eredményekben, milyen kritériumok és szempontrendszer alapján értékelik a tanulókat. Az igazgatónő nem titkolta a felmerülő nehézségeket sem és kitért a még előttük álló fejlesztési feladatokra is. A konkrét példa bemutatása rendkívül inspirálóan hatott a résztvevőkre. 

Az előadások után ismét csoportokban dolgoztunk tovább. A csoportokat szakmacsoportonként alakítottuk ki (gépészet, vendéglátás, élelmiszeripar-mezőgazdaság, oktatás-informatika-logisztika) és az adott szakmacsoportban érdekelt felek ültek egy asztalhoz, minden asztalnál helyet kapott képző intézmény, gyakorlati képzőhely (vállalat) és kamara vagy NGM vagy kormányhivatal képviselője. A különböző szereplők azonos szakma mentén – az elhangzott előadások és jó gyakorlatok alapján – beszélgettek arról, hogyan lehet felhasználni a tanulási eredmény alapú megközelítést a hazai szakmai gyakorlatok minőségi fejlesztésére. A csoportok feladata az volt, hogy javaslatokat fogalmazzanak meg erre vonatkozóan.

A gépipar szakmacsoportban érdekeltek javaslatai a gyakorlati képzés tanulási eredmény alapúvá tételére 

  • Rugalmasabb szakképzési keretrendszer, a szakképzésben oktatott tartalom legyen összehangolható a munkaerőpiac elvárásaival, legyen lehetőség teremtő kreativitásra. A szakmai tartalmak nagyon hamar elavulnak, ezért a 3. év végén időkeretet kell biztosítani a legkorszerűbb szakmai tartalmak elsajátíttatására .
  • A tanulási eredmény alapú képzésfejlesztés/képzéstervezés, mint kompetencia kerüljön be kötelező tartalomként a tanárképzésbe, illetve legyenek ilyen témájú tanártovábbképzési programok.
  • El kell mozdulni a digitális tartalmak (e-learning) irányába. A hagyományos, papír alapú tankönyvek rugalmatlanok, a digitális tartalmak könnyebben feldolgozhatóak a fiatalok számára és sokkal könnyebben és rövidebb idő alatt aktualizálhatóak 

A vendéglátás szakmacsoportban érdekeltek javaslatai a gyakorlati képzés tanulási eredmény alapúvá tételére

  • A kerettantervek rugalmasságának biztosítása.
  • Legalább félévente egyezetés a gyakorlati képzőhelyek képviselőivel, a követelmények átbeszélése, tanulási eredményekben történő megfogalmazása, ezáltal a jobb érthetőség biztosítása mind a tanuló, az iskola és a gyakorlati képzőhely számára.
  • A gyakorlati képzőhelynek (akár az iskolával közösen) érdemes a céges folyamatprotokollokat tanulási eredmény alapon kidolgozni, ez az eljárás időt takarít meg a gyakorlatra érkező tanuló és a fogadó cég gyakorlatvezetője számára is.

Mezőgazdaság-élelmiszeripar szakmacsoportokban érdekeltek javaslatai a gyakorlati képzés tanulási eredmény alapúvá tételére

  • Egy-egy szakma kimeneti követelményeit (legalább a gyakorlati képzés kimeneti követelményeit) a különböző szereplők – tanárok, gyakorlati szakemberek, szakmai szervezetek képviselői, kamara munkatársai stb. – bevonásával meg lehet fogalmazni tanulási eredményekben (akár pilot jelleggel is). Ennek alapján lehet modernizálni a foglalkozási naplókat, munkanaplókat. Ezáltal a gyakorlatvezetők számára egyértelművé válik, hogy a gyakorlati képzés során milyen szintű és komplexitású ismereteket és szakmai készségeket kell elsajátíttatniuk és fejleszteniük, és milyen szintű munkavégzésre kell alkalmassá tenniük a tanulókat. A tanulók számára is egyértelművé válnak a gyakorlati képzés követelményei, és a tanuló is képes nyomon követni és rögzíteni a saját szakmai fejlődését. A tanulási eredményalapú követelmény 11 leírás alapja lehet az értékelésnek is. (Észtországban 198 szakmára készítettek el tanulási eredmény alapú tanterveket 5 év alatt.) 
  • Folyamatos szakmai továbbképzés szükséges mind a tanárok, mind a gyakorlatvezetők, mind a kamarai szakemberek részére, kinek mi a szerepe és feladata, milyen módszertani és értékelési szempontokat kell alkalmazni a tanulási eredmény alapú szemlélet során.
  • Logisztika-oktatás szakmacsoportokban érdekeltek javaslatai a gyakorlati képzés tanulási eredmény alapúvá tételére  A szakképző iskolák szakoktatóinak a vállalatok szervezzenek szakmai továbbképzéseket  A tanulási eredmény alapú tantervek lehetővé tennék az előzetes tudás beszámítását (pl. felnőttoktatásban, felnőttképzésben), ez segítené az egyéni tanulási utak kialakítását  A szakképzésben a szintvizsga követelményeit tanulási eredményekben kellene megfogalmazni és tanulási eredmény alapon értékelni
  • A szakképzésben a komplex szakmai vizsga gyakorlati vizsgarészének követelményeit tanulási eredményekben kellene megfogalmazni és tanulási eredmény alapon értékelni.

A műhelymunka „utóélete”

Az elkezdett munka következő lépése, hogy a műhelymunkát megelőző kutatás eredményei és a műhelymunkán résztvevők részéről megfogalmazott javaslatok alapján egy módszertani útmutatót készítünk arra vonatkozóan, hogyan használható hatékonyan a tanulási eredmény alapú gondolkodás a hazai szakképzés fejlesztésében, elsődlegesen a duális képzésben a gyakorlati követelmények meghatározására, elősegítve ezzel a szakképzés minőségének javítását és a képzési követelmények és a munkaerőpiac igényeinek jobb összehangolását. A műhelymunkán megfogalmazott javaslatokból és megállapításokból egy rövid szakmai javaslatcsomagot állítunk össze és eljuttatjuk azt a szakképzési szektorért felelős döntéselőkészítők/döntéshozók számára. 

[1]A kutatást a Tempus Közalapítvány indította el annak vizsgálatára, hogy azok a szakképző intézmények, amelyek mobilitási gyakorlatukban már eredményesen alkalmazzák a tanulási eredmény alapú gondolkodást, átültetik-e ezt a szemléletet/gyakorlatot a hazai szakmai gyakorlat szervezésébe és megvalósításába? A 2016 őszén lefolytatott, elsődlegesen interjú módszerére épülő kutatásban 7 szakképző iskola, 8 gyakorlati képzést szervező munkahely és 4 helyi kamara képviselője vett részt. A kutatás eredményeit összefoglaló tanulmány elérhető a Tempus Közalapítvány honlapján: http://www.tka.hu/docs/palyazatok/a-munka-alapu-tanulasminosegbiztositasa-tanulasi-eredmeny-alapon-szervezett-szakmai-gyakorlatokkal.pdf 

[2]A műhelymunka során az egyes szereplők által megfogalmazott tényezőket, elvárásokat, javaslatokat – eredeti formában, változtatás nélkül – az összefoglaló végén található táblázat tartalmazza.

[3]A kutatást a Tempus Közalapítvány indította el annak vizsgálatára, hogy azok a szakképző intézmények, amelyek mobilitási gyakorlatukban már eredményesen alkalmazzák a tanulási eredmény alapú gondolkodást, átültetik-e ezt a szemléletet/gyakorlatot a hazai szakmai gyakorlat szervezésébe és megvalósításába? A 2016 őszén lefolytatott, elsődlegesen interjú módszerére épülő kutatásban 7 szakképző iskola, 8 gyakorlati képzést szervező munkahely és 4 helyi kamara képviselője vett részt. A kutatás eredményeit összefoglaló tanulmány elérhető a Tempus Közalapítvány honlapján: http://www.tka.hu/docs/palyazatok/a-munka-alapu-tanulasminosegbiztositasa-tanulasi-eredmeny-alapon-szervezett-szakmai-gyakorlatokkal.pdf 10 Az előadások után ismét csoportokban dolgoztunk tovább. A csoportoka