Európai helyzetkép a hosszú távú szakképzési tanulói mobilitásról
A napokban publikálta a hosszú távú szakképzési mobilitást támogató és akadályozó tényezők feltárására irányuló kutatás eredményeit a Cedefop.
A cikk a hat ország – köztük Magyarország – részvételével megvalósuló felmérés legfontosabb megállapításai és az eredményekre alapozott szakpolitikai javaslatok közül ismertet néhányat, reflektálva a kutatás befejezése óta eltelt időszakban megvalósuló hazai szakpolitikai változásokra is.
Bevezetés
Az Erasmus+ program az Európai Unió legrégebbi és legsikeresebb vívmánya az oktatás, az ifjúság és a sport területén, amely nemcsak a mobilitásokat és stratégiai partnerségeket támogatja a különböző szektorokban, hanem erősen kapcsolódik az európai szakpolitikai prioritásokhoz is. Előmozdítja az európai oktatási térség1 kialakítását célzó intézkedéseket, a digitális oktatási cselekvési tervben2 és az európai készségfejlesztési menetrendben3 meghatározott prioritásokat és tevékenységeket. A 2021-2027 közötti időszakra struktúrájában és finanszírozásában4 is megerősített Erasmus+ program célja, hogy megduplázódjon a kedvezményezettek száma, és a korábbiaknál erőteljesebben segítse a hátrányos helyzetű érdeklődők bevonását, valamint biztosítsa a zöld és a digitális mobilitást (European Commission, 2021).
A célkitűzések között hangsúlyosan szerepel a hosszú távú (6-12 hónapos) szakképzési mobilitási programokban résztvevők számának növelése. A szakképzési szektorban pályázható mobilitások olyan hatékony tanulási lehetőségeket biztosítanak, amelyek nemcsak a szakmai tudás gyarapításában, de a gazdasági, technológiai, környezeti változásokhoz való eredményes alkalmazkodáshoz nélkülözhetetlen idegen nyelvi, transzverzális, globális és kulturális kompetenciák fejlesztésében is szerepet játszanak. A felmérések szerint a hat hónapnál hosszabb időtartamú mobilitás jár a legnagyobb hozzáadott értékkel a szakmai, a személyes és a szociális készségek fejlesztésében. Ma azonban a szakképzési tanulói mobilitások többsége rövid időtartamú (72%-uk 1 hónapnál rövidebb, 21%-uk pedig 1 és 3 hónap közötti időtartamú).
A hosszú távú mobilitások támogatása a 2018-as pályázati körben az ErasmusPro5 programelemmel bővült, amely – az erőfeszítések ellenére – egyelőre nem hozott jelentős növekedést a szektorban (European Commission, 2016). Ezért szükséges annak elemzése, hogy milyen tényezők támogatják, illetve akadályozzák a hosszú távú mobilitásban való részvételt a tagállamokban, és milyen szakpolitikai intézkedésekkel lehet segíteni az előrelépést. A hosszú távú mobilitást támogató és akadályozó tényezők feltárására a szakképzési szektorban a Cedefop indított kutatást 2019 januárjában6 hat ország – köztük Magyarország – részvételével. Az alábbiakban a kutatás legfontosabb megállapításai és az eredményekre alapozott szakpolitikai javaslatok közül ismertetünk néhányat, reflektálva a kutatás befejezése óta eltelt időszakban megvalósuló hazai szakpolitikai változásokra is.
A rövid távú mobilitás a népszerű
Az Erasmus+ program résztvevők általi ismertsége és elismertsége jelentősen nőtt az utóbbi években, a pályázó intézmények, valamint a kiutazó tanulók és tanárok száma évről évre emelkedik. 2019-ben a tagországokban benyújtott 8384 pályázatból 4551 projekt kapott összesen 459,5 millió euró támogatást. A mobilitásban résztvevő 192 ezer fő 87%-a volt tanuló, 13% pedig oktató és/vagy kísérőtanár (1. ábra). A tanulók döntő többsége rövid távú, néhány hetes mobilitási programokban vett részt.
(Forrás: European Commission, 2020a)
Magyarországon is folyamatosan – a 2014. évi 2290 főről 2019-re 3961 főre – nőtt a szakképzési tanulói mobilitásban résztvevők száma a (2. ábra).
(forrás: Tempus Közalapítvány, 2015-2020)
A hosszú távú mobilitások száma ugyan nőtt 2019-re, de arányuk még mindig alacsony. Az ErasmusPro 3-12 hónapos mobilitásban összesen 12667 tanuló vett részt, ez a szakképzési tanulók teljes mobilitásának csak 7,5%-át tette ki (European Commission 2020a). A hosszú távú mobilitásban részt vevő tanulók száma Magyarországon is nagyon alacsony. 2016 és 2019 között összesen 20 intézmény valósított meg ErasmusPro hosszú távú mobilitást, ebből 16 szakképző iskola. Néhány kivételtől eltekintve a hosszú távú mobilitásban jellemzően 3-4 tanuló vesz részt egy szakképző iskolából.
2016 és 2018 között összesen 454 szakképzési (ebből 320 fő tanulószerződéses) vagy frissen végzett tanuló vett részt hosszú távú mobilitási programban. A mobilitások átlagos hossza 4 hónap, a tanulók átlagéletkora 18 év. A 2019-es pályázati évben 18 projektben 207 tanuló hosszú távú mobilitására nyertek forrást a pályázó intézmények7.
Milyen tényezők támogatják, illetve akadályozzák a hosszú távú mobilitást?
A szakképzés területén a szektor jellegéből adódóan is nehezebb megvalósítani a tanulói mobilitást. Míg a felsőoktatás területén sokkal jelentősebb a nemzetköziesítés, addig a szakképzés erősen nemzeti ügy, nem működik kreditrendszer, és országonként jelentős eltérések vannak a szakmai oktatás struktúrájában, intézménytípusaiban, időtartamában, tanterveiben, szervezési módjában és finanszírozásában.
A hosszú távú mobilitást támogató és akadályozó tényezők feltárására a Cedefop 2019 januárjában indított kutatást. A felmérésben a hosszú távú mobilitást az Európai Bizottság közleményében definiáltak szerint értelmezték (European Commission, 2016). Ennek megfelelően a Cedefop kutatása a 6-12 hónapig8 tartó olyan vállalati helyszínű gyakorlati képzésre irányuló mobilitásokra fókuszált, amelyben kifejezetten a tanulószerződéses / munkaszerződéses (apprenticeship9) tanulók, valamint a frissen végzettek10 vettek részt.
A felmérésbe 6 országot11(köztük Magyarországot), 3 projektet12, illetve európai szintű társadalmi partnereket vontak be. A felmérésben a hosszú távú mobilitás helyzetét több szinten és fókuszból – tanulók, szülők, munkahelyek, iskolák, társadalmi partnerek oldaláról –vizsgálták.
Az elemzések azt mutatják, hogy a gazdasági tényezők közül leginkább a duális képzőhelyek (vállalatok) mérete és képzési kapacitása, valamint az adott szektorban fennálló készséghiány van jelentős befolyással a hosszú távú mobilitásban való részvételre. Szintén meghatározó a vállalatok mobilitásról való gondolkodásmódja is. Sok esetben nem látják világosan a mobilitás hasznát, ugyanakkor félnek annak munkaerő-elszívó és termelőkapacitás-csökkentő hatásától.
A szakképzési rendszer szintjén a képzési struktúra, a tanulók státusza, a tanulók és vállalatok közötti kötelmek, az iskolai és vállalati képzés aránya és a tantervek típusai befolyásolják leginkább a hosszú távú mobilitást. A duális szakképzésben tanulók külföldi gyakorlata a tanulószerződéses / munkaszerződéses kötelmek miatt sokkal összetettebb és nagyobb kihívást jelent, mint az iskolai szakképzésben résztvevő tanulók vagy a felsőoktatási hallgatók mobilitása.
A legnagyobb problémát az okozza, hogy a tanulók jellemzően munkaszerződést kötnek a vállalattal, és ezzel a tanuló munkavállalói státuszba kerül, munkabért kap, foglalkoztatására pedig a munkajogi jogszabályok vonatkoznak. Ebből a kötelemből adódóan a vállalatok jellemzően nem támogatják a tanulók hosszú távú mobilitását, mert az munkaerő- és költségkiesést jelent számukra. A helyzet jogilag is nehézen kezelhető, mivel a tanulók státuszára és foglalkoztatására vonatkozó szabályozásban, illetve a tanulók juttatásai / munkabére között is jelentős eltérések vannak az egyes országokban (Cedefop, 2021).
2020 szeptemberétől Magyarországon is a korábbi tanulószerződéses rendszert felváltó szakképzési munkaszerződés keretében, duális képzésben zajlik a szakmajegyzék szerinti szakmai oktatás. A szakképzési munkaszerződéssel a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy és a duális képzőhely között munkaviszony jön létre. A tanulók munkabért kapnak, és megilletik őket mindazok a jogok, amelyeket az érdekvédelem tekintetében a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény, valamint az egészséget nem veszélyeztető biztonságos munkavégzés követelményei tekintetében a munkavédelemről szóló 1993. évi XCII törvény és végrehajtási rendeletei biztosítanak a munkavállaló részére13. A szakképzési munkaszerződés nem szüneteltethető, így bizonyosan gátolja a tanulók mobilitási (különösen hosszú távú) programokban való részvételét. Azoknál a duális képzőknél nem jelent ez problémát, akik külföldi telephellyel (is) rendelkeznek, és a vállalatcsoporton belül szervezik a tanulók külföldi gyakorlatát.
A szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény nem tartalmazott szabályozást a mobilitásra vonatkozóan, így nem tiltotta, de nem is támogatta a szakmai gyakorlat külföldön történő teljesítését.
A 2020-tól hatályos 2019. évi LXXX. szakképzési törvény rögzíti, hogy „ha a szakmai oktatás célját szolgálja, a szakirányú oktatás teljesíthető külföldön is, amelynek időtartama nem haladhatja meg a szakirányú14 oktatás időtartamának egynegyedét15” . A szakirányú oktatás a 3 éves szakképző iskolai képzésben kettő, az 5 éves technikumi képzésben három tanév16 . Ez azt jelenti, hogy a szakképzésben tanulók esetében a hosszú távú mobilitás nem lehet hosszabb, mint 6, illetve 9 hónap. Ennél hosszabb idejű mobilitásban csak végzést követően, frissen végzettként tudnak részt venni a fiatalok. Ez a szabályozás azonban lehetővé teszi, hogy a külföldön teljesített szakmai gyakorlat teljes egészében beszámítható legyen a hazai tantervbe.
Releváns kérdés, hogy a képzésnek melyik szakasza a legalkalmasabb a hosszú távú mobilitás megvalósítására. A képzésük elején járó 15/16 éves tanulók szakmailag, nyelvileg és mentálisan még nem elég felkészültek a hosszú távú mobilitásban való részvételre. Eredményesebb a mobilitás, ha a tanulók a képzés második felében mennek mobilitásra, illetve a frissen végzett tanulók esetében kínálkozik a legrugalmasabb lehetőség a hosszú távú mobilitás megszervezésére. Szintén érdemes figyelembe venni, hogy a rövid távú mobilitásban való részvétel elősegíti a hosszú távú mobilitás eredményességét.
A tantervek összehasonlíthatóságát és a külföldön szerzett tanulási eredmények értékelését és beszámítását egyértelműen támogatják a tanulási eredmény alapú tantervek, amelyek nem ismeretekre, hanem munkatevékenységekre és azok ellátásához szükséges kompetenciákra tagolják a képzési folyamatot. Az ilyen tantervek rugalmasabbak és jobban igazíthatók a vállalati igényekhez (Cedefop 2021).
Magyarországon 2020-tól a szakmajegyzékben szereplő szakmák kimenetszabályozásúak lettek. Ez jelentős szemléletbeli, illetve tartalmi és módszertani változást is jelent. A szakmák képzési és kimeneti követelményei (KKK) nem azt határozzák meg, hogy mit milyen sorrendben kell tanítani, hanem a minden tanulótól elvárható eredményre (kimeneti követelményekre) helyezik a hangsúlyt. A kimeneti követelmények tanulási eredmény alapú szemléletben vannak meghatározva.
A tanulási eredmények egy adott szakterület eredményes és autonóm műveléséhez szükséges kimeneti követelményeket határozzák meg. A tanulási eredmények arra vonatkozó megállapítások, elvárások (követelmények), hogy a tanuló a szakmai oktatás vagy annak egy szakaszának (beleértve a mobilitási időszakot is) az elvégzésével:
- milyen (szakmai) feladatok/tevékenységek ellátására lesz képes,
- ezeket a feladatokat/tevékenységeket milyen önállósági és felelősségi szinten képes ellátni,
- ezeknek a feladatoknak/tevékenységeknek az eredményes és hatékony ellátásához milyen szintű és összetettségű tudással rendelkezik,
- milyen – az eredményes munkavégzéshez szükséges – attitűdök jellemzik.
A tanulási eredmény alapú tanterv alapján a küldő és a fogadó vállalat igényei és képzési lehetőségei sokkal inkább összehangolhatók. A külföldi gyakorlat célja egyértelműbbé, a tanuló teljesítményének értékelése megbízhatóbbá, a tanulási eredmények elismerése és a hazai tantervbe történő beszámítása könnyebbé válhat. A küldő és a fogadó intézménynek közösen kell meghatároznia a mobilitás munkaprogramját, a tanulási eredmények értékelési formáit, valamint a hazai tantervbe történő beszámítás lehetőségeit. A küldő vállalatnak előnyt jelenthet, ha olyan munkatevékenységeket, technológiákat tanul külföldön a tanuló, amelyre az adott vállalatnál vagy hazai környezetben nincs lehetőség.
A gyakorlati megvalósítást befolyásolja, hogy a hosszú távú mobilitás hogyan jelenik meg a stratégiai dokumentumokban és a szakpolitikai diskurzusban. A vizsgálatba vont országok közül a hosszú távú mobilitás csak Franciaországban élvez szakpolitikai prioritást. Még Dániáról sem mondható ez el, ahol már 1992 óta működik a szakképzésben tanulók külföldi mobilitása, ráadásul saját nemzeti forrásokat is mozgósítanak ennek támogatására. Hiányoznak az olyan stratégiák vagy jogszabályok, amelyek legalább keretszabályozás szintjén támogatnák a szakképzési tanulói mobilitás megvalósítását (Cedefop, 2021).
Magyarországon sincs erős és egyértelmű kommunikációja a tanulói mobilitásnak. Bár évről évre nő a pályázó intézmények és a nyertes pályázatok és ezzel a kiutazó tanulók száma, a mobilitás a pályázó szakképző intézmények ügye, nincs beágyazódva a magyar szakképzési rendszerbe. Ezen a területen előrelépést jelenthet, hogy a 2019 márciusában elfogadott Szakképzés 4.0 Stratégiában17 már explicit célként jelenik meg a szakképzésben tanuló magyar diákok mobilitásának növelése.
A vállalatoknak és a szakképző intézményeknek is több támogatásra, az előnyök világossá tételére, a mobilitás vonzóvá tételére, a mobilitás előkészítésére és megszervezésére vonatkozó gyakorlati útmutatókra van szükségük. Szintén elengedhetetlen a mobilitások szervezéshez szükséges humánerőforrás biztosítása.
Ajánlások a szakpolitikai döntéshozatalhoz
A felmérés nemcsak helyzetelemzést nyújt a hosszú távú mobilitásról, illetve elemzi a támogató és akadályozó tényezőket, de a kutatás eredményeire alapozva részletes rövid-, valamint közép- és hosszú távú javaslatokat18 is megfogalmaz az akadályok csökkentését célzó szakpolitikai döntésekhez.
A problémák kezelése komplex megközelítést igényel, és amíg a tagországok nem tekintik stratégiai kérdésnek a mobilitást, és nem tesznek az akadályozó tényezők felszámolásáért és/vagy csökkentéséért, addig az európai kezdeményezések és támogatások sem tudnak eredményesen hasznosulni.
A rövid távú ajánlások között – sok más mellett – az alábbiak szerepelnek:
- A hosszú távú mobilitást a tanulmányi időszak végén vagy a képzés befejezését követően érdemes szervezni úgy, hogy a tanulmányi időszak alatt a tanulók vegyenek részét rövid távú külföldi mobilitásban.
- A felősoktatási mobilitási ablak19 mintájára, érdemes a szakképzési tantervekben is meghatározni olyan időszakokat (figyelembe véve az adott ágazat jellemzőit, pl. szezonalitás), amely a leginkább alkalmas a mobilitásra.
- A vállalati mobilitási gyakorlat olyan készségek megszerzésére, technológiák megismerésére, tapasztalatok megszerzésére irányuljon, amely értékes a küldő vállalat részére, és támogatja a szakmai innovációt.
- Növelni kell a szakképző intézmények és a vállalatok mobilitás szervezési kapacitását, és biztosítani kell az ehhez szükséges humán erőforrást. (Cedefop, 2021a)
A közép- és hosszú távú beavatkozási ajánlások – többek között – az alábbiak:
- Tényekre alapozottan kell bemutatni, hogy milyen hosszú távú előnyei vannak a mobilitásnak a küldő vállalat számára, és növelni kell a vállalatok tudatosságát és elkötelezettségét a mobilitások támogatására.
- Bónuszokkal, pénzügyi ösztönzőkkel kell a külföldi gyakorlaton részt vevő fiatalokat motiválni, hogy a mobilitási időszak után visszatérjenek a küldő országba.
- Szükséges, hogy a hosszú távú mobilitás részét képezze ágazati stratégiáknak, vagy szülessenek ágazatspecifikus intézkedések a mobilitás támogatására, ezzel is erősítve az ágazat vonzerejét és nemzetköziesítését.
- Mobilitási coachok képzése és alkalmazása a szakképző intézményeknél és vállalatoknál, akik az érdekeltekkel együttműködve segítik a mobilitás eredményes megszervezését, valamint az adminisztratív és költségterhek csökkentését. (Cedefop, 2021a)
Befejezés
A hosszú távú mobilitásra mint hosszú távú szakpolitikai stratégia részeként megvalósítandó lehetőségre, nem pedig mint önálló célkitűzésre érdemes tekinteni. A megvalósításra irányuló erőfeszítéseket és intézkedéseket elsősorban nemzeti szinten, az érintettek (tanulók, szakképző intézmények, vállalatok, társadalmi partnerek, szakpolitikai döntéshozók) együttműködésével kell meghozni, az európai uniós ösztönzők és eszközök támogatásával. Az eredmények eléréséhez fokozatos, de szisztematikus változásokat megvalósító, lépésről lépésre történő előrehaladásra van szükség. A cselekvési terv meghatározásához értékes információkat és megfontolásra érdemes javaslatokat nyújt a bemutatott Cedefop kutatás.
Felhasznált irodalom
Cedefop (2021): Enablers and disablers of cross-border long-term apprentice mobility
Cedefop (2018): Apprenticeship schemes in European countries. A cross-nation overview
European Commission (2021): Erasmus+ Programme Guide
European Commission 2020: Communication on achieving the European Education Area by 2025
European Commission (2020a): Eramus+ Annual Report 2019
European Commission (2017): Combined evaluation of Erasmus+ and predecessor programmes
European Commission (2016): Investing in Europe’s youth
Tempus Közalapítvány (2015-2020): Éves jelentés a Tempus Közalapítvány tevékenységéről
2019. évi LXXX. törvény a szakképzésről
Lábjegyzet
1 Az európai oktatási térség feladata, hogy az uniós tagállamok közötti együttműködés szorosabbra fűzésével javítsa a tagállami oktatási és képzési rendszerek minőségét és befogadó jellegét. Az európai oktatási térség 2025-re történő létrehozásának tervét az európai vezetők a 2017. évi göteborgi szociális csúcstalálkozón hagyták jóvá. (European Commisson, 2017: Strengthening European Identity through Education and Culture). A Bizottság 2020. szeptember 30-án új közleményt tett közzé az európai oktatási térség 2025-ig történő megvalósításáról (European Commission 2020: Communication on achieving the European Education Area by 2025).
3 A fenntartható versenyképességre, a társadalmi méltányosságra és a rezilienciára vonatkozó európai készségfejlesztési program (European Commission 2020: European Skills Agenda for sustainable competitiveness, social fairness and resilience)
4 Az Erasmus+ program felépítése a 2021-2027 ciklusban nem változik jelentősen, de az új program szakasz nagy hangsúlyt fektet a társadalmi befogadásra, a zöld és a digitális átmenetre, valamint a fiatalok demokratikus életben való részvételének előmozdítására. Az Európai Bizottság az Erasmus+ program keretösszegét a 2021-2027 közötti időszakra 26,2 milliárd euróra növelte, amelyet az Európai Unió külső finanszírozási eszközei révén további 2,2 milliárd euróval egészítenek ki. Az új szakasz költségvetése duplája a 14,7 milliárd euróval finanszírozott 2014-2020 közötti elődprogramnak.
5 A 2016 és 2018 között megvalósuló „Good Practices in the Erasmus Pro Pilot project: Cooperation between vet institutions & companies” megnevezésű ErasmusPro pilot projektben konzorciumi partner volt a Szegedi Szakképzési Centrum Krúdy Gyula Szakképző Iskola.
6 A kutatás 2019. január és 2020. október között zajlott. A kutatás eredményeit 2021. szeptemberben publikálta a Cedefop. Cedefop (2021): Enablers and disablers of cross-border long-term apprentice mobility
7 Tempus Közalapítvány adatai alapján
8 A 2019. évi program guide a hosszú távú mobilitások minimum időtartamát 3 hónapra csökkentette.
9 Az „apprenticeship” jellemzője, hogy formális szakképesítés megszerzéséhez vezet, a vállalati helyszínű munka alapú tanulás és az iskolai oktatás összekapcsolódva váltja egymást, a tanuló/gyakornok és a vállalat között szerződés jön létre a vállalati gyakorlat időtartamára, a tanulók/gyakornokok munkabért vagy más típusú juttatást kapnak, jogszabályban vagy szerződésben van meghatározva a vállalati képzőhely képzési felelőssége (Cedefop, 2018). Ennek a típusú képzésnek a magyarországi gyakorlatban a korábbi tanulószerződéses, illetve 2020-tól a szakképzési munkaszerződéses duális képzés felel meg.
10 A szakképzési tanulói mobilitásban a szakmai alapképzés bármely formájában tanulókon kívül a szakmai alapképzésben frissen végzettek is részt vehetnek, amennyiben a mobilitási gyakorlat a végzéstől számított egy éven belül valósul meg.
11 Dánia, Írország, Franciaország, Hollandia, Ausztria, Magyarország.
12 Apprentices in motion project; Euro apprenticeship pilot projects; Travel to farm project.
13 E rendelkezések alkalmazásában munkavállalón a tanulót, munkáltatón a szakképző intézményt, illetve a duális képzőhelyet kell érteni.
14 A szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény 19. § (1) bekezdése alapján a szakképző intézményben a szakmajegyzékben meghatározott szakmára felkészítő szakmai oktatás és szakképesítésre felkészítő szakmai képzés folyik. A szakmai oktatás a képzési és kimeneti követelmények alapján ágazati alapoktatásban és szakirányú oktatásban történik.
15 2019. évi LXXX. törvény a szakképzésről 76. § (1) bekezdés
16 Érettségire épülő szakképzés esetében a szakirányú oktatás időtartama jellemzően 1,5 év.
19 A felsőoktatásban a 87/2015. kormányrendelet biztosítja az úgynevezett mobilitási ablak, azaz a mobilitás tantervbe történő beépítésének kötelezettségét. Ez azt jelenti, hogy a külföldi tanulmányi időszak lehetőségének képzési programbeli helye és ideje, valamint a külföldi tanulmányi időszak elismerése beépítésre kerül a tantervbe, így a kreditek elismerése automatikusan megtörténik.