Új épület, új kihívások
Erasmus+ projektjük eredményeiről Koltay Erikával, a Néprajzi Múzeum múzeumpedagógusával beszélgettünk.
A múzeum új kiállítások, programok szervezését, a felnőttek, az időskorúak és a fogyatékkal élők számára tartott foglalkozások, workshopok, előadás-sorozatok fejlesztését tűzte ki.
Mi motiválta Önöket, hogy belevágjanak a projekt megvalósításába?
Az új épület rengeteg változást, feladatot hozott magával. Már akkor új kommunikációs és ismeretátadási stratégiákon kezdtünk gondolkozni, amikor megismertük a tervrajzokat, hiszen az óriási épület a stratégiaváltást is indokolttá tette. A költözés miatt szervezeti átalakításra is szükség volt. Ezen kihívások kapcsán szerettünk volna minél több jó gyakorlatot megismerni, valamint külföldi partnerekkel találkozni. Így született meg a pályázat ötlete.
Ez volt az első Erasmus+ pályázatuk?
Igen, először pályáztunk. A Néprajzi Múzeumban hárman dolgoztunk a projekten, mindhárman múzeumpedagógusok vagyunk, de a szakterületünk különböző. Bartók-Lovas Judit kommunikációs és PR szakember, Bodnár Kata kolléganőm régész-történész végzettségű, én pedig néprajzos-biológus vagyok. Sokszínű csapatot képeztünk, ami szerencsésen meghatározta azt, hogy ki mire fókuszál majd a projekt során.
Milyen tevékenységek valósultak meg a projekt során?
Korábban végeztünk felméréseket, amelyekből kiderült, hogy főként a felnőttkorú lakosság az, aki kisebb arányban vesz részt múzeumpedagógiai foglalkozásokon. Ez indított bennünket arra, hogy megnézzük más országok jó gyakorlatait, és ennek alapján választottuk ki az intézményeket, akikkel együttműködtünk a pályázat során. Job shadowing típusú mobilitások alkalmával szakmai konzultációkon, általános és tematikus tárlatvezetéseken, valamint komplex programokon vehettünk részt. Ezen kívül lehetőségünk nyílt újító hatású módszerek és korszerű technikák alkalmazásának megismerésére is. 10-11 múzeummal volt szakmai kapcsolatunk, de a szabadidőnkben is múzeumokat látogattunk, így összesen több mint 30 intézményben voltunk, három országban. A svéd mobilitás a világjárvány miatt csak virtuálisan valósulhatott meg, amitől először nagyon tartottunk, de végül kellemesen csalódtunk. Virtuális kiállítás-sétákat szerveztek nekünk a kollégák, akik nagyon kedvesek és segítőkészek voltak.
Melyik volt Ön számára a legemlékezetesebb pillanat a mobilitás során?
Amikor az Észt Nemzeti Múzeumba tartottunk és megláttuk az épület méreteit. A múzeum ugyanis egy régi repülőtér területén kapott helyet, amely a mi új múzeumunkhoz hasonlóan, szintén hatalmas volt. Este, zárás előtt mentünk – mert felkészültek szerettünk volna lenni a másnapi találkozón – és a múzeum majdnem üres volt. Akkor elfogott bennünket a félelem, hogy hogyan fogjuk a mi múzeumunkat megtölteni emberekkel. Másnap visszamentünk a kollégákkal, akik bevezettek a workshop-terükbe és megmutatták a szuper kiállításaikat. Amikor láttuk, hogy a múzeum ennek köszönhetően tele van látogatóval, akkor mindhárman megnyugodtunk. Tudtuk, hogy a Néprajzi Múzeumban is rajtunk fog múlni, hogy mindez működjön. Fantasztikus ötleteket merítettünk az új épület térkihasználásához és az interaktív múzeumi tér kialakításához is. Nagy élmény volt számomra még a Walesi Nemzeti Botanikus Kert meglátogatása is, amit nem csak amiatt vettünk bele a programba, mert én biológus vagyok, hanem azért is, mert a Néprajzi Múzeum zöldebb környezetbe, a Városligetbe költözött, a tetején pedig egy nagy, zöld felületet alakítottak ki a tervezők, melynek múzeumi kertté alakítása szerepel a későbbi terveink között.
Milyen hatással volt a projekt a Néprajzi Múzeum szakmai életére?
Több olyan programunk is van, amit a kint látottaknak köszönhetően vezet(t)ünk be. Az egyik ilyen a Cardiffban látott önkéntes program: a kiállítási napokon önkéntesek jelennek meg és a látogatókat megszólítva információt adnak – többet, mint ami a kiállításokon olvasható, illetve az értelmezésben is segítenek. Nemrég nyílt meg a „Zárvatermő” című időszaki kiállításunk is, ahol szintén a Walesben látottakat próbáltuk megvalósítani. A korosztályok közötti párbeszédre épülő környezettudatos szemléletformáló programunk már szintén megvalósult – a nagy sikerre való tekintettel az egyalkalmasra tervezett programból programsorozat lett. Észtországban egy rehabilitációs program keretében, egy mentális betegekkel foglalkozó intézet a betegeket is bevonta a botanikus kert különböző programjaiba. Az itt látottakat is alkalmazzuk, de a részletek kidolgozása még folyamatban van. Végül, de nem utolsó sorban, kialakítottuk a MÉTA Teret, ami a Múzeum egyedülálló, interaktív oktatási és közösségi tere, amiben van olvasósarok és aktív pihenőhely is. Ennek kapcsán is nagyon jó példákat láttunk kint, amiket be tudunk építeni.
Mire a legbüszkébbek a projekt kapcsán?
Elsősorban arra, hogy Nívódíjas lett, másrészt a már említett MÉTA Tér kialakítását emelném ki. Azt látjuk, hogy remekül működik: nemcsak a látogatóink körében lett nagyon népszerű, hanem a kollégáink is nagyon szeretik, sok előadást, megbeszélést tartanak ott. Miért ajánlaná az Erasmus+ programban való részvételt hasonló profilú intézményeknek? Nagyon inspiráló lehet egy szakmai munka során, ha külföldön is látjuk az ötleteink megerősítését vagy láthatunk olyan jó példákat, amiket be tudunk építeni. Közben szakmai kapcsolatokra is szert teszünk és világot látunk. A látókörünk szélesítése manapság nagyon fontos. Én ezért bíztatok mindenkit arra, hogy pályázzon.
Mit jelent az Önök számára a Nívódíj elnyerése?
Megerősített bennünket, hogy jó irányba haladunk, hogy azok a tapasztalatok, amiket megszereztünk, jó irányba viszik a munkánkat. A kollégáinkra is ösztönző hatással van: többen megnézik a blogot és a honlapot, valamint kérdezgetnek a projektről. Egyszóval a Nívódíj érdekesebbé tette ezt az egészet mások számára is.
Intézmény: Néprajzi Múzeum
A projekt címe: A megújuló Néprajzi Múzeum felnőtt tanulás stratégiájának szakmai előkészítése az Erasmus+ projekt keretében (Preparatory Work for the New Museum of Ethnography’s Adult Learning Strategy as Part of the Project Erasmus+)
Pályázattípus: Felnőttoktatási munkatársak mobilitása (KA1 ADU)
Koordinátorok: Koltay Erika, Bodnár Kata, Bartók-Lovas Judit
A projekt honlapja: barka-hid-palya.neprajz.hu