Jól vagyok, hogy jó legyen! - A mentális egészség szerepe az Erasmus+ programokban

A tanulmány célja, hogy feltárja a mentális egészség szerepét az Erasmus+ programokban és javaslatokat tegyen a fiatalok jóllétének biztosítására a nemzetközi mobilitás során.

Egyre nagyobb figyelem irányul a fiatalok mentális egészségére, és kiemelten fontos, hogy ezzel a nemzetközi projektek tervezése során is foglalkozzunk. Milyen tényezők biztosítják, hogy egy fiatal jól érezze magát a külföldi program alatt, kiegyensúlyozottan tudjon fejlődni, és ebben milyen szerepe van a küldő intézményeknek? 

Az Erasmus+ program a nemzetközi mobilitások egyik legfontosabb eszköze Európában. Fiatalok és felnőttek számára nyújt lehetőséget a különböző kultúrák megismerésére, a nyelvi készségek fejlesztésére és az új pedagógiai vagy szakmai tapasztalatok megszerzésére. Ugyanakkor a mobilitási programok komoly kihívásokat is tartogatnak, amelyek a résztvevők mentális egészségére is hatással lehetnek.

Az Erasmus+ program pályázati útmutatója is külön figyelmet szentel a témának: már a bevezetésben hangsúlyozza a mentális egészség szerepét.

„Az „Erasmus+ program fontos alapelvei közé tartozik a projektekben érintett résztvevők védelme, egészsége és biztonsága. Valamennyi résztvevő számára lehetővé kell tenni, hogy teljes mértékben igénybe vehesse az Erasmus+-on keresztül a személyes és szakmai fejlődéséhez és a tanuláshoz nyújtott lehetőségeket. Ehhez olyan biztonságos környezetet kell biztosítani, amely tiszteletben tartja és védi az összes résztvevő jogait, testi és lelki épségét, mentális egészségét és jóllétét.”[1]

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2015. szeptemberi közgyűlésén a világ országai elfogadták a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendet és az ahhoz tartozó 17 fenntartható fejlődési célt, az úgynevezett „SDG”-ket (Sustainable Development Goals)[2], ami számos nemzetközi projektben megjelenik és támogatja az ehhez való hozzájárulást. A harmadik cél pontosan nevesíti is az egészség és jóllét fontosságát.

A mentális egészség szerepe megkérdőjelezhetetlenül egyre fontosabb és kiemeltebb terület, így meg kell vizsgálnunk, hogy mi mit tehetünk annak érdekében, hogy a diákokat a mobilitásuk előtt, közben és után is támogassuk abban, hogy a lehető legjobb mentális állapotban vegyenek részt a programban, kiegyensúlyozottan fejlődjenek, és a nemzetközi tapasztalataikból hosszú távon is profitáljanak. Ez nem csupán a személyes jóllét kérdése: alapvetően befolyásolja, hogy a résztvevők mennyire képesek kihasználni a program adta lehetőségeket, mennyire tudnak kapcsolatot teremteni a társakkal, és milyen mértékben tudnak tanulni és fejlődni. Ahogy a címben is szerepel – „Jól vagyok, hogy jó legyen!” – is arra utal, hogy a résztvevő belső egyensúlya közvetlenül hat a tapasztalat minőségére.

Az Erasmus+ program egy fiatal számára rendkívül új és intenzív élmény, mely során számos váratlan helyzettel találkozik, új kultúrákat ismer meg, idegen nyelven kommunikál, találkozik különböző társadalmi szokásokkal, új elvárásokkal, szabályokkal. Ezek a tényezők stresszt és szorongást okozhatnak, ami csökkentheti a tanulási teljesítményt és a szociális integráció sikerességét. Ugyanakkor a megfelelő mentális egyensúly lehetővé teszi a pozitív élmények maximális kihasználását: a kulturális adaptáció könnyebb, a tanulási folyamat hatékonyabb, és a társas kapcsolatok stabilabbak lesznek.

Az is rendkívül fontos, hogy mennyi a külföldön töltött idő, az csoportban vagy egyedül történik-e, van-e esetleg a program során támogató személy, akihez probléma esetén lehet fordulni.

A küldő szervezeteknek gondoskodniuk kell arról, hogy a fiatalok minden szükséges támogatást megkapjanak. 

Most azt vizsgáljuk meg, mit tehet egy intézmény ezen alapelv biztosítása érdekében a mobilitás előtt, közben és után:

1. Mobilitás előtt:

• Tájékoztassuk a diákot a program lehetőleg minden részletéről: szállás, étkezés, utazás, biztosítás, napi időbeosztás, mikor lesz szabadideje.
• Ha szakmai gyakorlatot teljesít, akkor melyek az adott munkahely szabályai, szokásai.
• Beszéljük végig, hogy mitől fél, mitől aggódik, oszlassuk el a kételyeket, beszéljünk velük őszintén.
• Adjunk információt a kulturális különbségekről, hogyan tud az adott környezethez alkalmazkodni.
• Jelezzük neki, hogy ki lesz a program során a kapcsolattartója, mentora, és milyen gyakori lesz a kapcsolattartás. Fontos, hogy ez olyan ember legyen, akit a fiatal ismer és megbízik benne.
• Kérdezzük meg, hogy ha van kísérő tanár, vele milyen kapcsolatban van, megbízik-e benne?
• Határozzuk meg, hogy a fiatalnak mi a komfortzónája és a mi a pánikzónája, melyek azok a helyzetek, amelyekben komfortos, és melyek azok, amelyeket már stresszesen él meg. Mit jelent számára a stressz, és ezt hogyan tudja kezelni?
• Beszéljük meg vele, hogy mi az a tevékenység, amely feltölti, kikapcsolja.
• Egyeztessük a tanulókkal, hogy mi a céljuk a mobilitással, miben szeretnének fejlődni, tanulni. Készíthetünk velük egy SWOT analízist is vagy esetleg motivációs kártyát, amelyet ki is nyomtathatnak maguknak.
• Hasznos lehet egy korábbi résztvevő meghívása, akivel a kiutazó tanulók tudnak beszélgetni a külföldi tapasztalatokról.
• Határozzuk meg a kötelező és elvárt feladatok, illetve azok határideje.

2. Mobilitás közben:

• Biztosítsuk, hogy a fiatalok rendszeresen be tudjanak számolni az élményeikről, és ne csak akkor kérdezzük meg őket, amikor probléma van, hanem akkor is, ha minden rendben, hogy a pozitív élményekről is tudjon beszámolni.
• Szervezzünk és ajánljunk számukra közösségi programokat, ahol kapcsolatokat tudnak építeni.
• A tanulók ösztönzésére alkalmazzuk az ún. „Lelki kéz” módszert (később részletesen bemutatásra kerül).
• Előzetesen alakítsunk egy eszköztárt a honvágy kezelésére.

3. Mobilitás után:

• Biztosítsunk lehetőséget arra, hogy a fiatalok be tudjanak számolni a szerzett élményeiről.
• Biztosítsunk számukra mentális támogatást a visszailleszkedéshez, akár szakember bevonásával.
• A mobilitás tanulságaik integráljuk a program fejlesztésébe a jövőbeli résztvevők érdekében.

A mobilitás közben a korábban említett lehetséges módszer a ’lelki egészség keze’[3], melynek legfontosabb pillérei a következők:

• Pihenés és alvás
• Étkezési szokások
• Kapcsolatok és érzelmek
• Mozgás és jelenlét
• Kreativitás és élmény
• Ritmus, terhelés
• Cél, értelem

A 7 területhez kapcsolódnak önellenőrző kérdések, amelyek segíthetnek abban, hogy lássuk, a mindennapi döntéseink miként hatnak a lelki egészségünkre. Jógyakorlat lehet a mobilitás közben a diákokat arra bátorítani, hogy ezen pillérek mentén gondolják végig a napjukat, és reflektáljanak arra, milyen tevékenységek, döntések vagy interakciók segítik vagy akadályozzák a saját mentális jóllétüket. Így tudatosabban alakíthatják a napjukat és erősíthetik a lelki egyensúlyukat.

Ha biztosak vagyunk abban, hogy mint küldő szervezet mindent megtettünk annak érdekében, hogy a fiatal jól legyen, mielőtt elindul a programra. És ha megadunk számára minden támogatást, akkor is fontos arról is beszélni, hogy melyek azok a szervezetek, szakemberek, akik tudnak abban segíteni, ha esetleg olyan helyzettel találkozunk, ami túlmutat a mi kompetenciánkon. Ezek a következő személyek lehetnek:

• Iskolapszichológus
• Szociális segítők
• Civil szervezetek, mint például a Kék Vonal vagy a Hintalovon:
  • https://hintalovon.hu/kozossegi-gyermekvedelem-nemecsek-program/
  • https://kek-vonal.hu/szakembereknek

A témában érdemes még felkeresni az alábbi oldalt is:

https://eu-ifjusag.hu/mental_health_in_youth_work. Ez egy olyan Nemzetközi együttműködés, amelynek célja a mentális egészség, valamint a mentális problémákkal élő fiatalok bevonásának elősegítése az Erasmus+ és az Európai Szolidaritási Testület lehetőségeibe.

A mentális egészség központi szerepet játszik az Erasmus+ programokban. A „Jól vagyok, hogy jó legyen!” mondat nemcsak a résztvevők személyes jóllétét hangsúlyozza, hanem a program egészének minőségét is befolyásolja. Intézményként kiemelten fontos, hogy mindent megtegyünk a fiatalok támogatása érdekében: a mobilitás előtt, közben és után is biztosítsuk a teljes körű információt, felkészítést és a szükséges támogatást. Ha ez sikerül, a résztvevő nyugodtan mondhatja: „Jól vagyok”, és mi magabiztosan számíthatunk rá, hogy a külföldi tapasztalat során kiegyensúlyozottan, pozitívan fejlődik, élményeket gyűjt, és abban is bízhatunk, hogy valóban „Jó legyen” számára a mobilitás.

---

Források: